Az első szerelem örök.
2001. nyara, Wisconsin, gyakorlat.
Egy 19 éves lánynak, aki először van egy olyan társaságban, ahol nála idősebb fiúk vannak, ráadásul amerikaiak, ez volt a teljes megzavarodottság.
Emlékszem, az első héten egy nagy faházban laktunk, mi hárman magyarok. Első este megjött a két bajkeverő, nagy dérrel-durral, akkor már rég pizsiben nyomultunk... Az akkor 18 éves, ici-pici Josh és a 23 éves Mikey. (aki szőke kiadásban olyan volt, mint Robbie Williams, gondolhatjátok) Belezúgás volt első látásra. Hiszen nyitottak, kedvesek, ismerkedőek voltak. Nem sok magyarral találkoztak. Sokkolt az a kék szempár, az izmok, a tetkó ( azt a vörös nyilat nem felejtem el soha) és a nyelvpiercing és mindaz a kedvesség és nyugodtság, ami áradt belőle.
Ő volt az angyal és az ördög egy bőrben, rossz, de mégis jó. Mindig megmondta, hogy mit tettem jól és mikor csináltam komplett hülyét magamból. Életemben még nem éltem meg olyan érzelmi mélységeket és magasságokat, mint vele. 4 hónap. Ennyi volt. És azóta sem fájt az elválás senkitől sem annyira, mint tőle. Ez 6 éve volt és még mindig a fülembe zengnek a szavai, látom az arcát, ahogyan issza a sört, ahogy járt, vagy vezette a golf autót...
Valószinű, ha jövő tavasszal megyek a Keresztszüleimhez, akkor meglátogatnám őt is.
Előtte kinyomoznám merre lakik, hol dolgozik és megjelennék ott.
Kiváncsi lennék, mennyit változott. Valóra váltotta-e az álmait. De főleg a reakciójára lennék kiváncsi :D A cim megvan... (azt hiszem spontán szivroham lenne mindkettőnk reakciója)
Hogy megtenném-e? Ennél nagyobb marhaságokat is megtettem már ;-)
