"Hiába, már nem hallani a hangomat,
Nem enged szabadon, belülről fogva tart
Ez az álom, ami elkísér újra és újra,
Én lázas arccal, nedvesen, a párnákra borulva,
Remegve ébredek, nem lehet álom,
Magamhoz térjek, én csak azt várom.
Hiába üvöltök, már nem hallani a hangomat.
Nem enged szabadon, belülről fogva tart
Egy néma sikoltás, ami belőlem tör elő.
Én még menekülnék, de nincs bennem, nincs elég erő. "
Ezt olvastam valahol...
2007.07.26. 22:50 Babayanga
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://babayanga.blog.hu/api/trackback/id/tr61126057
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
