Egész nap a város szivében vagyok, amikor golgozom. Most, a hétvégén kicsit más szemmel néztem rajta végig, amig itt volt az unokatesóm Amerikából.
Ő olyan, mint egy igazi amerikai, akikkel nap mint nap találkozom. Meglepődtem, hogy néha ugyanazokat a csacska kérdéseket tette fel, mint ők. No de sebaj. A kezdeti megrázkódtatások után már nem volt semmi baj.
Sokat sétáltunk a Váci utcában és a környékén, fent a Várban, a Lánchidnál. Kint voltunk az Ecseri piacon. Nos. Szégyen szemre az tetszett a legjobban. A sok csip-csup-csoda, meg apróság, meg régiség. Meg a fagyis fiú az Intercontinental aljában ;-)
Tegnap este leültünk a Roosevelt tér sarkán álló szobor talapzatára és ott hallgattuk, ahogy egy srác a vizes poharakon zenélt. Nagyon élveztük. Mintha nem is Pesten, hanem Párizsban lennénk :D
Szép ez a város, nagyon szeretem minden bűzével, koszával, dugójával.
