Ritka, amikor találkozol egy olyan emberrel, akinek esze ágában sincs visszafogni. Nincsenek önző vágyai, figyel rád, kérdez, megpróbál megismerni, vagy ami félelmetesebb, már ismer. Nem próbál kalitkába zárni, hagyja, hogy repülj... Szabadon. Hiszen tudja...
Rég nem rajzoltam, pedig nem egy kép kavarog a fejemben. Nem volt miért. Nem volt kedvem sem erőm, sem indokom. Most viszont újra azt érzem, hogy van miért csinálnom és elég inspirációm, hogy ezeket a formákat megálmodjam és megfessem.
Tegnap este végre elkészült a Sárkány. Volt még egy pici hely a szobám falán, nos oda felfestettem. Valahogy azt érzem, hogy elkezdődött valami új, kinyilt egy ajtó. Lassan érzem, hogy visszatérek a régi, kreativ önmagamhoz.
Köszönöm. Neked.
Most már komolyan nincs több hely, ahova bármit is fel lehetne tenni. :D
Megmutatom nektek, ami eddig készült, csak hogy tudjátok miről beszélek.
Adjatok nekem egy fehér falat és aztán hadd szóljon.
A Drity Dancingben van egy mondat, hogy "ha lehetne, az egész világot feldiszitené." Miért is ne? Nem szebb úgy az élet, ha szines?
És ha szines, akkor mosolygunk tőle, jókedvre derit minket. Nem ez a lényeg?
"A kacér mosoly, a dögös, szeliditetlen háptól"
