Nem kell minden agymenésemet megérteni, nem baj ha nincs benne logika, amit irok vagy mondok. Ha te nem érted, érti majd más. Ha meg más sem, akkor meg megmarad nekem. 
Ma épp a kádban ültem, olvastam a könyvemet. Épp romantikusat, rózsaszint, telepátiáról, varázslatról, a pillanat erejéről, a megmagyarázhatatlanról, az összeillő lelkekről, szerelemről. Hmm... bele tudom élni magam, olyan mesevilág szerű. Kilépsz egy pillanatra a valóságból, felemel, boldoggá tesz. Mások boldogsága is. Mese, de milyen jó. Lehet, valahol tényleg van ilyen, nem csak a csupasz valóság. Nem panaszkodom, félre ne értsetek. Az életem szerintem pont jó most, ahogy van. Nem cserélnék senkivel.
A képzeletem szárnyal, szineket, formákat látok. Igen. Nem, nem szivtam be, max. a kávét sikerült túladagolnom.
Tervezem az új otthonomat! Látom, hogy lila, hogy fekete, fotók, üveg, képek, keretek, tulipán, puha szőrme, fények, selymes, high-tech, halk zene, karosszék, magazinok, puhafedeles könyvek, Némó, törökülés, kávésbögre... szálljunk át egy másik szobába, sárga, meleg, illatos, sütőtök, barna, zöld, barátságos, meleg, gyümölcsök, rajzok... konyhámban terrakotta, bögrék, oregano, bazsalikom, paradicsom, melegség, vaniliaillat, beszélgetések, kotyogás, kutya a lábamnál... Majd a fürdő, hab, fenyőillat, kagylók, kék, türkiz, zöldek, puha szőnyeg, törülközők, gumikacsa, vizcsobogás, mécses...
És végül: a nyugalom tiszta szigete, a szoba, ahol nyugtató vagy izgalmas álmok várnak, ahol a képzelet tovább szállhat ébren vagy alvás közben. Tiszta falakon képek, szinek formák jelennek meg, mintha a vetitőgép a vásznonra fesené. Emlékek, jövőképek, a jelen, a múlt, az álmok, remények fehérebb a hófehérnél, puhább a legpuhább bársonynál.
Feketén a hófehér... A két szin, amiben mindegyik megtalálható. Látom azt, hogy napokat tudnék tölteni azzal, hogy mindezt igy megvalósitsam. És tudjam a végén összeroskadva a szoba közepén élvezném a kiteljesedést, hogy ez mind én vagyok...
De az lenne a legjobb, ha nem egyedül élvezném ezt majd. Viszont a jó öreg jövőre kell biznom magam ebben. Bárhogy is legyen. Jövőre meglesz. És ilyen lesz.
Úgy biz ám, mert bizom az álmaimban, mág ha oly szinesek is...
