OK.
Az okosok mindig azt szajkózzák, hogy a stressz nem tesz jót az embernek.
Akkor képzeljük el a következőt és most nagyon árnyaltan fogalmazok:
Reggeli kelés után, fogmosáson túl, de reggeli kávén innen, fogja magát az áram és egy nagy csattanással elmegy. Mindezt hajnali 5-kor. Úgy, hogy nem csak a lakásban, hanem az egész környéken hirtelen minden sötétségbe borul.
Ez még alapból nem is lenne nagy baj, ha az a személy, akiről ez a történet szól nem kapna frászt a sötétben. De finoman fogalmaztam! Majd beszartam, úgy megijedtem. Gyűlölöm a sötétet, nagyon félek, ha nem világit legalább valami apró fényforrás. Még az a szerencse, hogy a számitógép be volt kapcsolva ( áldott berögződések) és ott mellette találtam egy csonka gyertyát. Remegő kézzel gyújtottam meg, hogy pislákoljon valami amig gyorsan minden bedobáltam a táskámba, meg felöltöztem. Közben a szivem kalapált, majd kiugrott a helyéről... Persze ilyenkor az ember többi érzékszerve meg felerősiti az apró neszeket, minden pont útban van vagy nekünk jön, meg nem találjuk.
A macskáim 13 év alatt ilyen ijesztő hangokat még nem adtak ki magukból. Most nem nyávogtak, nyikorogtak! És mindig a lábam alatt. Ugráltak le-föl a széken, tompa puffanások hallatszottak csak a "jujjsötétben".
Ha nem őszültem meg ma egy picit, akkor soha.
Aztán bejöttem dolgozni, vagyis inkább bemenekültem. Néztek is a kollégáim, hogy beteg vagyok-e...
Hát szép kis nap ez a mai :D
