Egy furcsa mese...
Van egy szines, vidám énekesmadarunk, aki érdekesen furcsán nem bánta ha aranykalitkába zárják. Aztán valahogy az a kalitka egyre szűkebb lett neki, verdesett odabent, már nem énekelt többet. Szoritotta a szivét, hogy látta más madarak az ablak másik oldalán szabadon repdesnek, boldogan a napfényben. És bár rá is vetült fény az ablakon keresztül, az már nem melengette őt.
Ekkor a gazdája kinyitotta neki a kalitka ajtaját, hogy szálljon szabadon, legyen tere, énekeljen megint, legyen boldog. Ez a kismadár pedig élt a lehetőséggel, repült, dalolt, ugrándozott, de estére mindig visszatért a rácsok védelmébe, hiszen tudta ott védelmezik, gondoskodnak róla.
Ez a kismadár megjutalmazta a gazdáját újra énekével, játékával, csipogásával...
Csak ez elég-e mindkettőjüknek ?
Aranykalitkán innen és túl
2008.03.11. 12:00 Babayanga
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://babayanga.blog.hu/api/trackback/id/tr74375806
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
