Tegnap éjjel kaptam; nekem, rólam irták:
Lehunyom a szemem és látom Őt,
Egy lány, kinek arca a nap maga
Haja csillog, szeme hol zöld, hol kék,
Mosolyog, mert örül, hogy él.
Fújhat a szél, de kitartóan, keményen állja a sarat
Két apró könnycsep, mit kibuggyanni hagy.
Nem azért mert fáj, nem, dehogy!
Hanem azért mert megint más jutott.
Szive nagy és sok szeretetet adna,
Bárcsak karjai közt ringathatna,
De nem lát, pedig előtte, mellette állok,
S tán majd megérti miért is várok.
Bizik abban, hogy létezik a jó,
S Bár néha meggondolatlan, kapkodó,
Jóindulat vezérli, sosem a gyűlölet,
Az csak megkeseritené és tőle szebb, több nem lehet.
Találd meg önmagad, aki vagy Kicsilány!
Azt a törékeny egyensúlyt, melyben látod:
SZABADON SZÁLLSZ !
