Mi van akkor, ha egyszer tényleg vége
Gyomrodat a görcs marja égve
Szived, mintha külön életet élne,
Kicsit olyankor meghal egy részed.
Rá gondolsz és csak üresség járja lelked
Sirni nem tudsz, nem engedi a tested…
Gátat szab az ész az érzelemnek
Vége, érted? „Hagyd hogy menjen…”
Hibáztam én is, hogy mertem hinni,
A mesében, hogy valaki végre érti
Ki vagyok és mi szeretnék lenni:
Hogy nem mást akarok csak boldogan ÉLNI !
Minden helyzet ad valami újat,
Nekem erőt, hogy adjak másoknak jobbat
Magamból, mert rejlik még
Odabent tűz, mi ég.
A tűz ami melegit vagy el is égethet
Néha csak parázslik, éledezget
De ha levegő éri, felizzik a szén
Új életre keltve testben a lelkét….
