Amikor azt veszed észre, hogy akit nagyon szeretsz nincs jól. Hogy amikor rád néz barna szemével kétségbe van esve, fáj neki, nincs jól. Megszakad a szived, egy helyben futsz, hogy mit csinálj.
Ma az én kicsi Csunyám nagyon megijesztett. Program lefújva, cica be a kosárba és rohanás az állatorvoshoz. A szivem szakad meg ezért a pici lényért, aki alig volt egy maroknyi, amikor megtaláltam.
Most, hogy már 13 éve velünk van, ismerem minden pici rezdülését, gesztusát, grimaszát. Igen. Aki szereti a kicsi családtagját, az tudja milyen édes, kedves tud lenni.
Az állatorvosunk, hála Istennek egy nagyon jó fej, állatszerető, empatikus ember. Ironikus, de nem minden állatorvos szereti a cicákat. Nem róhatom fel nekik, én sem szeretem a pókokat.
Ahogy az a pici, meleg test feküdt a vizsgáló asztalon, nyomkodták, vizsgálták, szúrkálták, komolyan eggreciroztatták, egy nyikkanat sem hagyta el a száját. Bizalommal nézett rám, tudta, nem hagyom, hogy baja legyen. Szeretném tudni, hogy mi lesz vele. Majd az orvosok megmondják. Hamarosan.
Most alszik, egy halom pokróc alatt, melegszik, bújik...
Szoritok.
Féltés...
2008.03.23. 19:57 Babayanga
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://babayanga.blog.hu/api/trackback/id/tr21393781
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.