Hmm... Másra számitottam. Olaszországot ismerve és már előző tapasztalatokra alapozva vártam valamit.
Catania kikötőváros. 
És lerobbant és irdatlan koszos. Nem szokott érdekelni, mert minden déli országban van szemét és piszok az utcán, büdös kukákkal, már ha van kuka, de ez... Brrr. (nekünk magyaroknak nincs miért szégyenkeznünk Budapest tisztaságára).
A város kihalt volt, vasárnap déülután sziesztaidőben nem is csoda, de nem sok olyan épületet, parkot vagy szobrot láttunk, ami lenyűgözött volna minket. 1 nap bőven elég volt rá, kipróbáltam a cannolit, nem izlett, pedig azt hittem megvan az új kedvenc édességem, de maradunk a pisztácia fagyinál. :D 
A városban a közlekedés kaotikus, senki nem tud segiteni, a "talán" meg "lehet" meg "nem biztos" voltak a a kulcsszavak, hogy egyáltalán megy-e a busz. Mamma Mia! A bizonytalanság érzése nem tette az egész helyet szimpatikussá.
Ezt orvosolandó és ahhoz hogy a méregtől és a 30 fokos tűző naptól felforrt agyunkat lehűtsük, a szállodai medencénél kötöttünk ki, ahol vacsoraidőig áztattuk magunkat. Majd este megkóstoltuk életem legfinomabb pizzáját és befejezésnek egy tényleg emberes pisztácia fagyi adaggal hűtöttem le a belsőmet is.
Mint a bunda, úgy aludtunk. ;)
