Némi ez és némi az

Nos. ide már csak kettecskén mentünk, elég korán indultunk, hogy ne a legnagyobb kánikulába sikerüljön odaérnünk Taorminába.
Nem volt messze, 70 km, ami tényleg egy élmény autózással felért. A part menti úton haladtunk, a sziklaszirtek szélén, kicsi falvakon keresztül. Csodálatos látványt nyújtott az alattunk heverő tenger, a virágok, a sziklafalak. Mamma Mia!
Na, amikor Taorminár beértünk, alig fért el a kocsi a szűk utcácskákban. Találomra mentünk és valami véletlen szerencse folytán sikerült pont a felvonó lábánál megállnunk. Még mielőtt elindultunk volna fel, körülnéztünk a strandhelyzetet felmérvén, és kiszúrtuk, hogy van majd egy törülközőnyi hely majd a csavargás utánra.
Ezután a felvonóval felmentünk Taorminába, csavarogtunk, fényképeztünk, kávéztunk, shoppingoltunk. Szép volt, romantikus, megnyerő, meleg, virágos.

Utána meg lementünk a kristálytiszta vizű tengerbe pancsolni, lehűéni, napozni, fotózni.
Hazafelé meg az én lüke ötletemtől vezérelve (meg persze a könyvben olvastam) elkanyarodtunk Savocába, ahol a Kersztapa pár jelenetét forgatták. Apró falu a hegyek között, tekervényes, meredek szerpentinen jutottunk fel. Nagyon hangulatos volt. Biztosan élvezhették az amerikaiak :D

Még a hazafelé úton benyeltünk egy jókora pizzát, majd teli hassal autóztunk vissza a tenger mellett. Csillogtak a tengerparti kis falvak a hegyoldalban.... Szép volt nagyon.