Hmmm...
Siracusát Anyus akarta első sorban megnézni, de egy pilllanatra sem bántuk meg, hogy elmentünk.
Kijutni a városból érdekes volt, néha csak a táblára figyeltünk, az autók meg csak cikáztak körülöttünk. Bedugultunk, álltunk a sorban, mert valami útfelbontás volt. Elnézett kijáratok és fejjel lefelé tartott térképek után nagy nehezen, a mai napig nem tudom hogyan, de odaértünk.
Persze Ortygián, a szigeten kötöttünk ki, a piac mellett, ahol sürgősen el is dobtuk az autót. Irány a zöldség felkiáltással. Jegestea, könyv, fényképező a kézben és usgyi :D Na halpiac és zöldségpiac egyben. 
Totál odáig voltam, mert Cataniában a piac kiábránditó volt és nimá, itt minden megvolt, hal, rák, kagyló, paradicsom, sajt, pisztácia. Sejthetitek! No meg a köpködős kagylót is meg kellett nyersen kostólni. A másfél liter jegestea sem tudta azt az izt kitörölni. Sós és halas és egyáltalán. Az osztrigát (mert ez nem az volt sajna) ünnepélyesen fogadom, nem fogom kipróbálni ezek után. ;)
Aztán csavarogtunk, persze megint sikerült eltérni a kijejölt sétaútvonaltól, kicsi sikátorok, apró boltok, kicsi kávézók. Persze a szökőkútban megmosott laposbarackok és finom fagyik sem maradhattak el. Ortygia nagyon szép, Siracusából csak ezt láttuk, de higgyétek el ez is maradandó élmény volt. (a gyomromban uszikázott a teában a kagylovacska, brr... )
Aznap hazafelé a lehajtót vagy felhajtót (?) elnéztem, mint rendesen, igy a forgalmas úton forgolódtunk, persze a legnagyobb csúcsforgalomban sikeredett visszaevickélni a szállodához. (az ottani csúcsforgalomban eszembe sem jutott stresszelni a vezetéstől)
Délután már csak a pihire volt erőnk. A medence mellett henyéltünk vacsoráig...
