Tegnap elmentünk Noszvajra "szilvázni". Bepattantunk a kicsi kocsiba és usgyi.
Kicsit kettős érzésem van a szilvafesztivállal kapcsolatban. Pici, nagyon édes falu a Mátra tövében, teleültetve virágokkal, ápolt portálok, kedves, kicsi utcácskák, öreganyók otthonkában és a felejthetetlen szilva.
No meg a lekvár, amit a házikók bejáratánál főznek hosszú órákon keresztül, kavarják a rézedényekben fáradhatatlanul. Isteni finom a cukor nélkül készült szilvalekvár!
Ami viszont kevésbé tetszett, hogy nem volt olyan hely nyitva szombaton, ahol ebédelni tudtunk volna. Vagyis az egyetlen nyitvatartó étteremben már nem volt semmi délután kettőre és a helyieknek nem is jutott eszébe, hogy valaki süssön pogit vagy házisütit. De még egy kis zsirosdeszkának is nagyon örültem volna.
Igy végül Zsórifürdőn kajoltunk, babgulyást meg rántotthusit. Finomat, sokat és olcsón.
Itthon meg ripsz-ropsz a szilvás pite is elkészült a Noszvajon vett szilvából :D