Sokáig kételkedve hallgattam azokra, akik azt szajkózták, hogy kevesebb barát sokkal több barát. Nem nagyon hittem nekik.
De mennyire igazuk van. A sok műmosoly mögötti lényeg aztán előbb-utóbb kiderül.
Vannak barátaim, meg vannak haverjaim, de titkaimat csak egy páran tudják. Igy nem történik meg az a fura helyzet, hogy a sok okos tanácstól zsibong majd a fejem és nem tudom a képet összerakni.
Voltak "barátok", akik elkoptak (vagy lekoptak?) mert sok hasznot nem hajtottam nekik, vagy csak begubóztak önön önző kis világukba és ők számitottak.
És vannak azok is, akik adnak és kapnak is, akikkel egy szemvillanásból megértjük egymást, akik van, hogy visszarángatnak a földre vagy csak felnyitják a szemem. Az igazság fájdalmas lehet, de a mai napig azt mondom, hogy inkább egyszer fájjon az igaz, az őszinte, minthogy utána nagyon fájjon a végleges felismerés.
A barátaim bár legyenek nagyon különböző emberek, csodálatosak, kivételesek, értékesek, kicsit bolondok, nem hétköznapiak...
Szeretem őket!
