Annyira jó, hogy karácsony van. Tartsatok szentimentálisnak, de örülök neki. Jó, a Jingle Bells-től már lassan becsavarodom, a sütiket még meg sem kóstoltam, de tudom milyen jó lesz nyakig a csokiszószos lenni.
A fa megvan, kint figyel a teraszon, jó kis tortúra lesz belepasszirozni a tartójába. Egyenesen. Ehh... Főleg a rossz szemmértékemmel. :D
Holnap csomagolás jön és takaritás, na meg persze a sütés-főzés. Porszivózás közben berakok valami blődli romatikus karácsonyi filmet amit már milliószor láttunk, ki-be rohangálás a konybába, a sütemények minőségellenőrzése végett. Közben belegabalyodás az égősorokba, reccs... egyet minimum sikerül összetörni. :P
Nem tudom, de a Karácsony hagyományát nagyon szeretném megtartani és tovább vinni, mert a Szenteste meghittsége és az a pillanatnyi béke, ami ránk száll olyankor az valami lélekemelő. Együtt a családdal, nézni a kicsik és nagyok csillogó szemét, amikor bontogatják az ajándékokat. A meglepődést az arcukon, amikor rájönnek: azt kapták, amit szerettek volna. Ez mind a Karácsony.
