Éjjelente néha-néha ellep a bánat, úgy hogy nem tudom mi bánt.
Éjjelente rámtör egy-egy különös álom, és ha felébredek félelem ráz.
Éjjenként a sötétben csak fekszem és várok, de hogy mit is várok?
Nem tudom még.
Éjjenként egy sötét erő kísért meg néha, mely a vonzásából nem enged már...
Mától egy új élet vár, egy halhatatlan élet vár, egy végtelen nagy út vár rám...
Elveszítve szívem tudtam más leszek majd, érzem most az őrület hajt
Most teljes a sötét, nagy tenger és nincs sehol part. Hittem, hogy a vágy majd felszabadít, világomat zúzza most szét Hisz teljes a sötét és félek, mert semmi nem véd...
Éjjelente azt gondolom szöknöm kell előled, míg csak szökni tudok még.
Mégis, hogyha hívnál vakon követnélek téged, még a pokolba is veled mennék.
Éjjenként az életemet dobnám el egy percért, csak hogy végre egyszer magaddá tégy.
S ha elpusztít is, hadd lehessek azzá kit te akarsz, erre vágyom éjjelenként.
Na szóval valami ilyesmi... vagy nem...
"Don't be affraid, not until I leave you behind. Because when you see me walking by then your heart will cry out loud"
