Csalódni? Sosem jó. Senkiben. Főleg nem abban, aki közel áll hozzád.
Az élettől kapott pofonok megerősitenek, de annyira nem jó, ha pofozzák az embert.
Szeretnék végre egy évet úgy leélni az életemből, hogy simán mennek a dolgok. Hogy amit elkezdek, azt véghez tudom vinni és nem hiúsul meg az álmom önhibámon kivül.
Talán jó ómen volt ez a legutóbbi eset is.
Meg azt is tudom, hogy nem szabad visszanézni. Megbocsátani jó dolog, megkönnyebbül az ember, de felejteni nem tudok. Az meg biztos, hogy bár igazi rák vagyok, visszafelé nem fogok menni. Ami volt, elmúlt. Könnyű lenne, olyan könnyű. Amikor tudod, hogy a dolgok mitől működnek és talán jobbak, mint régen, de tudom egy idő után megint megtagadnám önmagam. És ugyanabba a pocsolyába nem lépünk. Ugye?
Na jó... van egy-két kivétel, de ez maradjon az én kis titkom :D
