Tegnap este fantasztikus élményben volt részünk. Kint voltunk a Stones koncertjén. Meghivott két srác minket egy-egy italra, bohóckodtunk, fényképezkedtünk...
Kicsit szkeptikusan álltünk hozzá az öregekhez, hiszen alig ismertük 3 számukat. Nos az "öregek" bebizonyitották, hogy még mindig nagyon tudnak. Végig tomboltuk a koncertet, táncoltunk, énekeltünk. Az vokalista csaj hangjától szerintünk az egész Népstadion dobott egy hátast. Azt a James Brown duettet nagyon élveztük !
De egyáltalán a zene: kicsit rockos-popos-bluesos... amit én szeretek, bulizós, táncolós...
Keith Richard kicsit kótyagos volt a szinpadon, kb. úgy viselkedett, mint akit még mindig érint a kókuszpálmáról való leesés :D Néha nem tudta hol van, vigyorgott, mint a tejbetök. De azt a két számot, amit énekelt, nagyon vágta. Bár a húrokat néha nem találta el...
Összegezve, tanulságokat levonva: kár lett volna kihagyni !
"How does it feel
How does it feel
To be on your own
With no direction home
Like a complete unknown
Like a rolling stone?"
U.i.: Mr. Borzongás ment a levesbe... ő baja !
