Hmm...
Tegnap és ma szembesültem azzal, hogy mennyi "okos" ember vesz körül. Önkéntes pszichológusok hada. El is mesélem miből vontam ezt le:
Történt velem egy és más, aminél még én sem tudom, hogy jó vagy rossz-e.
De azt tudom, hogy mindenki más nagyon tudja ebben a helyzetben mit kellene csinálnom, mi a helyes cselekedet, mit az ami nekem jó. Azt mondják segiteni akarnak a tanácsaikkal, de közben csak beleszólnak egy olyan témába, amihez nem értenek. Gondoljatok csak bele, egy érzést ki tud átérezni vagy ne adj' Isten megfogalmazni? Csak az, aki saját maga érzi, aki átéli...
Rólam mindenki azt hiszi, hogy gyenge, határozatlan csaj vagyok. Döntésképtelen. Pedig nem igy van. Vannak kétségeim, de ha ezeket átgondolom le tudom a lényeget szűrni. És értelmes döntéseket is képes vagyok hozni. Lehet többször dönt a szivem az eszem helyett, de ez én vagyok. Nem lehet mindig az ész az úr.
Azt veszem észre, hogy más akarja élni az életem, olyan tanácsokat adni, amit ő maga sem akarna vagy tudna megfogadni... Kibicek, nekik semmi sem drága. És a tanácsaik közben azt sem veszik észre, hogy beletipornak a földbe.
A barátaim közül ketten voltak azok, akik nem tanácsokat adtak, hanem csak szimplán meghallgattak. Hagyták, hogy elmondjam mit gondolok. És nem biráltak vagy itélkeztek.
Szóval.. .először mindenki nézzen nagyon mélyen magába, utána legyen "nagyokos". És köszönöm, de a szélmalomharcaimat ÉN vivnám meg.
