Életem legszebb nyara volt azt hiszem.
Siófokon a szörftáborban. Igen, elvileg elég jól megállom a helyem a deszkán, a vitorlába csimpaszkodva :D
Na és ott voltak tinikorom legjobb bulijai, (And)Riska keverte a zenét, Roland szedte az 50 fortintos belépőt (mellesleg ő volt a parton a teniszoktató is, az a szexi kiadás, csupa barna bőr, napszitta barna haj, csupa szálkás izom.... nyami!) és ott voltak az örök bolond holland barátnők, Linda és Miriam, akikkel 4 évig, mindig lejártunk, oda, a táborba vissza. Ahol a régi honvédségi emeletes ágyak voltak, szúnyogok, fenyőfák, rémes kaja, minden nap, napi 2 óra szörfözés, pancsolás, buli, korzózás az Ezüstparton, Coca Cola Beach House első vagy második idényén EDDA koncert és hazafelé kornyikálás, hogy "kör közepén állok, körbe vesznek jó barátok"... Szóval érteeeed, kedves olvasóm. :D
https://www.youtube.com/watch?v=SEp5sZ17oBo
Honnan jutott mindez most eszembe? Találtam egy régi dalt és előtolultak a régi képek, arcok, illatok. Mindamellet gatyarohasztó meleg van kint, vágyom a Balaton partjára, napozni, fagyizni, bulizni, csak érezni a Balaton sajátos illatát. Órákat sétálni, mig olyan mély lesz a viz, hogy úszni lehessen.
A Balcsi jó, a nyár pedig még jobb. Talán idén egy hétvégére lejutok én is.
