Némi ez és némi az

Nos. Hol is kezdjük? A reptéren. Elindultunk, ami azért is egy kis csoda , mert nem lehet velem birni. Utálok az elindulásra várni, menjünk mááár...
Na a reptére kikérvén kiderült, hogy csúszással indulunk és ez a "pici csuszi" egészen a megérkezésünkig velünk is maradt. Közel egy órás késéssel érkeztünk, jól fogalmazott egy pesszimista magyar utitársunk, hogy " kilenc órát töltöttünk a reptéren 2,5 órányi utazásért". Na jó, mi elvoltunk, Rómában fagyiztunk meg bejártuk az összes Gyuti friii-t, végigszaglásztuk a parfümöket, úgy hogy a cataniai járaton jó sok helye volt az auránknak.
A reptéren a sofőrünk (mert az is volt ám) pikk-pakk elrepitett a szállodába minket, ami nem is volt olyan közel, és csak szimplán kiröhögött, amikor megkérdeztem nehéz-e a városban vezetni.
A szálloda kellemes élmény volt, a 4 csillag minden kényelmével, tengerre néző szobával, terasszal.
Olyan éhesek voltunk már fél 10-kor, hogy lementünk az étterembe, ahol egy halas-rákos menüt ettünk, finom borral, pezsgővel. Jaaa... és mit ettem ? Tengeri sünt :D Még a kezem is reszketett tőle, de nem volt rossz. Sőt! Finom volt, mint egy nagyon apró szemű, sós kaviár. De ez még semmi...