Némi ez és némi az

Tegnap este fantasztikus élményben volt részünk. Kint voltunk a Stones  koncertjén. Meghivott két srác minket egy-egy italra, bohóckodtunk, fényképezkedtünk...              

Kicsit szkeptikusan álltünk hozzá az öregekhez, hiszen alig ismertük 3 számukat. Nos az "öregek" bebizonyitották, hogy még mindig nagyon tudnak. Végig tomboltuk a koncertet, táncoltunk, énekeltünk. Az vokalista csaj hangjától szerintünk az egész Népstadion dobott egy hátast. Azt a James Brown duettet nagyon élveztük !

De egyáltalán a zene:  kicsit rockos-popos-bluesos... amit én szeretek, bulizós, táncolós...

Keith Richard kicsit kótyagos volt a szinpadon, kb. úgy viselkedett, mint akit még mindig érint a kókuszpálmáról való leesés :D Néha nem tudta hol van, vigyorgott, mint a tejbetök. De azt a két számot, amit énekelt, nagyon vágta. Bár a húrokat néha nem találta el...

Összegezve, tanulságokat levonva: kár lett volna kihagyni !

"How does it feel
How does it feel
To be on your own
With no direction home
Like a complete unknown
Like a rolling stone?"

U.i.: Mr. Borzongás ment a levesbe... ő baja !

"Dolgozz hát úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre.

Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg.

Táncolj úgy, mintha senki sem nézné.

Énekelj úgy, mintha senki sem hallgatná.

Élj úgy, mintha a földi paradicsomban volnál."

Egyszer 26 éves az ember lánya. De komolyan. Nagyon jól érzem magam a bőrömben...

Más ilyenkor bepánikol, hogy mi lesz vele, hiszen öregszik. Viszont én meg rájöttem, hogy érettebb, megfontoltabb lettem. Vagy mégsem ?  :D És előttem az élet.

Ma este lesz a koncert, megyünk Szilvával, köszönhetően a Zoli apai nagylelkűségének és szeretetének. Utána party hajnalig. Kiváncsi vagyok, hogy csatlakozik-e hozzánk Mr. Borzongás :D

Szombaton strandolás lesz, vagy fagyizás, vagy mind a kettő. ToJóval egyeztetni kéne a programot. Na jó, nem csak vele :D 

Vasárnap pedig egy finom családi ebéd következik, padlizsános pastával meg tojtával.

Kb ilyennel. Infantilizmónak ilyen való !

Az első szerelem örök.

2001. nyara, Wisconsin, gyakorlat.

Egy 19 éves lánynak, aki először van egy olyan társaságban, ahol nála idősebb fiúk vannak, ráadásul amerikaiak, ez volt a teljes megzavarodottság.

Emlékszem, az első héten egy nagy faházban laktunk, mi hárman magyarok. Első este megjött a két bajkeverő, nagy dérrel-durral, akkor már rég pizsiben nyomultunk... Az akkor 18 éves, ici-pici Josh és a 23 éves Mikey. (aki szőke kiadásban olyan volt, mint Robbie Williams, gondolhatjátok) Belezúgás volt első látásra. Hiszen nyitottak, kedvesek, ismerkedőek voltak. Nem sok magyarral találkoztak. Sokkolt az a kék szempár, az izmok, a tetkó ( azt a vörös nyilat nem felejtem el soha) és a nyelvpiercing és mindaz a kedvesség és nyugodtság, ami áradt belőle.

 Ő volt az angyal és az ördög egy bőrben, rossz, de mégis jó. Mindig megmondta, hogy mit tettem jól és mikor csináltam komplett hülyét magamból. Életemben még nem éltem meg olyan érzelmi mélységeket és magasságokat, mint vele.  4 hónap. Ennyi volt. És azóta  sem fájt az elválás senkitől sem annyira, mint tőle. Ez 6 éve volt és még mindig a fülembe zengnek a szavai, látom az arcát, ahogyan issza a sört, ahogy járt, vagy vezette a golf autót...

Valószinű, ha jövő tavasszal megyek a Keresztszüleimhez, akkor meglátogatnám őt is.

Előtte kinyomoznám merre lakik, hol dolgozik és megjelennék ott.

Kiváncsi lennék, mennyit változott. Valóra váltotta-e az álmait. De főleg a reakciójára lennék kiváncsi :D A cim megvan... (azt hiszem spontán szivroham lenne mindkettőnk reakciója)

Hogy megtenném-e? Ennél nagyobb marhaságokat is megtettem  már ;-)

Tehát... Kérem tisztelettel igy kell élni:

Ma délelőtt gyorsan letudtuk a munkát. Volt is, pörögtem is, nem is volt rossz. Jókat rötyögtünk.

Aztán haza, kaptam egy pár bókot, pillantást, mosolyt :D

Kicsit pihentem egy begre tejeskávé társaságában, majd napoztam egy kicsit a lemenő nap sugaránál.

Utána egy laza hűs fürdő, egy pohár jéghideg Sangriával - kicsit rászoktam mostanság - és egy jó kis magazinnal, este pedig megyek egy kedves barátomékhoz dumálni, fagyizni, ökörködni. Megbeszéljük az erdélyi utunkat, hogy s mint legyen, meg picit világot váltunk. A kedves barátnak még van egy háládatlan feladata is, amire megkértem. De jó fej és segit.

Volt egy mozi meghivásom is, de az idő szűke miatt nem tudtam bezsufizni. Pedig jó lett volna... borzongatóan finom volt hallani őt :D

De majd őt is megismerem... (szereti Párizst, nagyon)

Ohh... és a legnagyobb !! Megyünk a Gördülő Kövekre :D Ez az igazi ajándék !

Nos... van egy új Meat Loaf albumom. És kemény ! Nagyon kemény rock zene. A régi albumokhoz nem is hasonlit. A vokálok nem olyan átütőek és több a bassus benne.

De van egy szám, amit új köntösbe bújtattak: Celine Dion - It's all coming back to me now-ját. Nézzétek meg:

https://www.youtube.com/watch?v=i_XT7zDuuZg

És szerepel rajta egy dal, amiben Jennifer Hudson is énekel. Na ez egy igazi, régi, hosszú, szép Meat Loaf dal. És mivel Jennifer Hudson a kedvencem a Dreamgirls óta...

Ez egy jó album, csak kicsit szokni kell :D

Nah szóval. Miért vak az ember lánya, amikor szerelmes? És miért lát élesen, amikor már nem az? Hiszen akit szeretünk azt szépnek, vonzónak, tökéletesnek látjuk, majd amikor "lehulla lepella" akkor észrevesszük, hogy mégsem olyan helyes, vonzó, jóképű, különleges.

Na ez csak egy mellékzönge gondolatmenet volt...

Na akkor kicsit gurmankondjunk.

Mire vágyunk ilyen melegben ? Friss paradicsomból bazsalikomos salátára, mozarellával, vagy sonkát sárgadinnyével. Desszertenk görögdinnyét vagy csokifagyit ehetünk. Vagy pisztáciát ;-) Vagy... ohh bármilyen hideg dolgot szeretek.  

Igyunk hozzá limonádét vagy jéghideg Sangriát vagy egy pohár ásványvizet :D

Közben napozzunk vagy hűtsük le magunkat, mindegy... élvezzük a nyarat !

Atomantiiiiiiii :D

Kicsit úgy érzem magam ma reggel, mint akit már csak az életösztöne hajt csak. TELJESEN kimerültem ma reggelre! Majdnem elaludtam, alig ülök, állok a lábamon. ALUDNI SZERETNÉK 8 ÓRÁT !

Kéééérlek, csak még egy picit !

Mezitláb akarok sétálni legközelebb. Esküszöm pedig még a tyúkszemeimet sem éreztem, pedig aztán sétáltunk eleget. Nagyon jól éreztem magam, jó volt az idő, kiváló a társaság...

Folyt. köv. :D

Nem is tudom, hogy mit mondjak! Hajnali 5 óra van, lassan készülődnöm kell, megyek dolgozni. Az éjszaka közepén jött egy sms, hogy megtaláltak. Na ment az agyalás, hogy ki lehetett az. Aztán derül égből, mint a villámcsapás ért a felismerés, hogy ismerem :D De azért ha aláirta volna az sms-t, többet segitett volna :D

A legjobb dolog, ami történhetett velem, az a szakitás volt 2 hónapja. Nem mondom, hogy nem hiányzik néha, de azt hiszem a fizikai kontaktus egyedül az, ami nélkül néha kicsit elhagyatottnak érzem magam. Hiszen...

Ilyen is rég volt, hogy MSN-en 3-4 pasi várt volna rám...

Nos... Beszélgetni jó ! Chatelni is jó! Csak miért van az, hogy élőben annyira más minden(ki).

Vakrandi. Tapogatózás erről-arról. Ki, milyen, hogyan, mennyire, mennyiért, mikor... ? Nem tudom, érdekesek a reakciók, főleg az enyémek.

Az egyik kedves barátom, aki elég jól ismer és ismeri a reakcióimat azt mondta, hogy tök jó csaj vagyok. Ő miért nem akar velem járni ? :D Azt hiszem mondjuk annak csúnya vége lenne. Valamelyikünk vagy meghalna, vagy idegösszeroppanást kapna. Marad a plátói lamúr. Vele is vakrandiztam. De hamar rájött ( én később) hogy ez csak egy szuper barátság lehet.

Majd meglátjuk holnap. Ez a srác NAGYON ott van. Helyes, kedves, magas (!) szép szemű...  Csak félek attól, hogy más lesz élőben...

Bááár. Ha azt vesszük, hogy két évig megvezettek, egy pár hetes chatelés nem is olyan nagy was ist das megvezetés terén :P

Holnap elmesélek mindent.

Jó éjt !

Mostanság ez az a dal, amitől kivirulok.

Keresztes Ildikó: Gigolo

Keresnék egy linket, de nem találok. Ha tudjátok, töltsétek le.

Mai napi marhaságok :

Ez a hét kicsit pörgős. 1 szabadnappal, kevés alvással telik. A Balatonon isteni volt, bár a 26 évemmel kicsit öregnek éreztem magam Siófokon. Végre kicsit kint feküdtem a napon, néztem ki a fejemből, nem kellett semmi magvas dolgon gondolkodnom.

Azért is kezdtem blog-ot irni, hogy a sok kavargó gondolatot rendszerezni tudjam. Mert abból mérhetetlenül sok van. Néha nem értem a dolgok logikáját. Főleg a párkapcsolatok terén... Annyi helyes, nem (!), nagyon helyes srác és csaj van egyedül. És arra jöttem rá, hogy képtelenek vagyunk a kompromisszumokra ahhoz, hogy boldog kapcsolatot hozzunk létre. Mert vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ők nem alkalmazkodnak, fogadják el őket úgy, ahogy vannak. De ez nem egy jó attitűd. Vagy igen ?