Némi ez és némi az

https://www.youtube.com/watch?v=vlfRi1iK92s

"Follow me everything is alright
I'll be the one to tuck you in at night
And if you
Want to leave I can guarantee
You won't find nobody else like me... "
 

"A tegnap már történelem,
a holnap még rejtelem,
de a ma adomány"

Becsüld a jelent, mert jót jelent.

Tegnap volt december 24. Szenteste. Na jó, kicsit másképp érzem ezt a dolgot, talán szentimentálisabb vagyok a többségnél. De én már csak egy ilyen "fagyöngyról lepottyant angyal vagyok" :D

Napközben elvoltunk odabent a szállodában, barátok közt, ökörködve, beszélgetve, néha kicsit megőrülve, nagyokat nevetve.
Próbáltam a Grinch-ekből kevésbe morcos arcokat varázsolni, azt hiszem egy kicsit sikerült is. Volt guba, halászlé, gesztenyés pulyka, meg koccintás. Ha már dolgoznunk kellett, megpróbáltuk a dolgok jó oldalát nézni.

Itthon pedig, bár kicsit hektikusan kezdődött (számomra) az este, nagyon jól sikerült. Bár lehet nem a fűzőmet kellett volna felvennem a vacsorához? :D A halászlé isteni volt, a pulyka úgyszintén. Csak a somlói nem fért. Ciki.
Az ajándékok tényleg szuperek, mindenki örült és azt kapta, amire vágyott. És kitaláltuk. Ezt szeretem igazán. Beigli, süti, fahéj és a többi ma következik. :D Na meg a család apróbbik és zajosabbik része is.  Gondoljatok rám.

U.i.: Ha nem irnék, akkor szétszedtek a gyerekek apró darabkákra ;)

Annyira jó, hogy karácsony van. Tartsatok szentimentálisnak, de örülök neki. Jó, a Jingle Bells-től már lassan becsavarodom, a sütiket még meg sem kóstoltam, de tudom milyen jó lesz nyakig a csokiszószos lenni.
A fa megvan, kint figyel a teraszon, jó kis tortúra lesz belepasszirozni a tartójába. Egyenesen. Ehh...  Főleg a rossz szemmértékemmel. :D
Holnap csomagolás jön és takaritás, na meg persze a sütés-főzés. Porszivózás közben berakok valami blődli romatikus karácsonyi filmet amit már milliószor láttunk, ki-be rohangálás a konybába, a sütemények minőségellenőrzése végett.  Közben belegabalyodás az égősorokba, reccs... egyet minimum sikerül összetörni. :P

Nem tudom, de a Karácsony hagyományát nagyon szeretném megtartani és tovább vinni, mert a Szenteste meghittsége és az a pillanatnyi béke, ami ránk száll olyankor az valami lélekemelő. Együtt a családdal, nézni a kicsik és nagyok csillogó szemét, amikor bontogatják az ajándékokat. A meglepődést az arcukon, amikor rájönnek: azt kapták, amit szerettek volna. Ez mind a Karácsony.

Nagyon szeretem a gospelt, bluest, soul-t és minden olyan dalt, amit elvileg először feketék énekelnek.
Tegnap a Megapocsék Megasztár fináléja kapcsán szóba került Póka Angéla. Ő az, akit bármikor, bárhol meg tudnék hallgatni. Ő valami csoda. Olyan hang van a torkában, ami ha megszólal, akkor megborzongok.

Szeretem őt!

Hallgassátok:

https://www.youtube.com/watch?v=RuDnMcRUNLY

https://www.youtube.com/watch?v=_BwPFlYk-Dk&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=JgiGrXpOhYg

de ez talán m égis más:

https://www.youtube.com/watch?v=4sZK4Hd28VA

Hmm.. ha ennivalóról van szó, akkor mint tudjuk, szeretem a különlegeset. Na másban is persze, de ebben különösen.
Karácsonyi vacsoránk isteni volt, röhögős, iszogatós, egymás kajájába beleevős, anekdotázós, felhőtlen. Ez hétfőn volt, bár csak most sikerült a képeket letöltenem. Tessék nem a klaviatúrára csorgatni a nyálatokat. :D Ja... a kagyló és a cápa steak az enyém volt. :P

www.trattoriamamma.hu

Nálunk a country zenét nem ismerjük, ezáltal nem is szeretjük. A Cotton Eye Joe-nál le is ragadtunk. Pedig menyi szép zene van.  Igaz, a dalok nagyobb része szomorú, meg a cowboyok magányos életéről szól. De itt vannak a kedvenceim, ezeke is country dalok.

Raskal Flatts, Skin:
https://www.youtube.com/watch?v=JhnU9IYTD9c

Trisha Yearwood, She is in love with the boy: (kedvencem)
https://www.youtube.com/watch?v=2zkbQGRfJW8

Faith Hill, She's a wild one:
https://www.youtube.com/watch?v=9fqX2kMp7KY&feature=related

Mississippi girl:
https://www.youtube.com/watch?v=YwIayQMZqzQ

Steve Miller Band, The Joker,
https://www.youtube.com/watch?v=nIHP9o6X6D8

https://www.youtube.com/watch?v=GdZn7k5rZLQ

"Caress the one
The never-fading rain in your heart
The tears of snow-white sorrow
Caress the one, the hiding Amaranth
In a land of the daybreak

Reaching, searching for something untouched
Hearing voices of the never-fading calling"

Arról beszélgettünk, hogy milyen koncertre mennénk el szivesen.
Valahogy azt hiszem szerencsétlen "Miki Manóról" jutott eszünkba a Popdaráló, onnan a magyar  zenészek és letettük két nagy "öregre" a szavazatunkat: Charlie és Demjén.

Charlie-ban a bluest szeretjük, mig Demjénben a szép és sokatmondó dalszövegeket.

Kár, hogy alig van nagykoncertjük. Pedig annak van igazán csak Feelingje. Vonatozni a "Szerelemvonatra" meg csápolni a "Jég dupla whiskyvel"-re. Ezeket a dalokat mind ismerjük, lehet mert ezer éve a pályán vannak és ezeken nőttünk fel.

Szeretnééék koncertre menniiiiii.....  

Tegnap este elmentünk a Nyuszival a Jam-be picit partyzni. Azon kivül, hogy zártkörű party volt (azt sem tudjuk melyik cég ;) Jam session is, Roy & Ádámmal meg a Back II Black-kel.
Ezek tényleg tehetséges zenészek. Igazi örömzene volt, amit játszottak, olyan egész testen átfutó, lábmegmozgatós, dúdolós, izgő-mozgó zene.
Nagyon jó hangulat volt, olyan füstös kocsma feeling, ahol a sarokban egy maréknyi, munkáját és tudását tényleg megmutatni tudó zenész szórakoztat egy kisebb, vagy itt pl. nagyobb hallgatóságot. Szerettem az improvizációkat, a gitárok tépését, a szaxofont, a dobszólókat. Legközelebb is kéne menni. Jön valaki?

Kiszúrtam.
Szimpi lett.
Beszéltünk.
Még szimpibb.
Nem lehet.
Vagy mégis?
Érdekel.
Majd meglátjuk.
Időnk van.
Nem sietünk.

Miért mindig az kell az embernek, amit nem kaphat meg?

https://www.youtube.com/watch?v=9p_4UBpFn1M

Your cruel device
Your blood like ice
One look could kill
My pain, your thrill
I want to love you, but I better not touch (Don't touch)
I want to hold you but my senses tell me to stop
I want to kiss you but I want it too much (Too much)
I want to taste you but your lips are venomous poison
You're poison runnin'thru my veins
You're poison, I don't want to break these chains
Your mouth, so hot
Your web, I'm caught
Your skin, so wet
Black lace on sweat
I hear you calling and it's needles and pins (And pins)
I want to hurt you just to hear you screaming my name
Don't want to touch you but you're under my skin (Deep in)
I want to kiss you but your lips are venomous poison
You're poison runnin'thru my veins
You're poison, I don't want to break these chains
Poison
One look could kill
My pain, your thrill
I want to love you, but I better not touch (Don't touch)
I want to hold you but my senses tell me to stop
I want to kiss you but I want it too much (Too much)
I want to taste you but your lips are venomous poison
You're poison runnin'thru my veins
You're poison, I don't want to break these chains
Poison
I want to love you, but I better not touch (Don't touch)
I want to hold you but my senses tell me to stop
I want to kiss you but I want it too much (Too much)
I want to taste you but your lips are venomous poison, yeah
I don't want to break these chains Poison, oh no
Runnin'deep inside my veins, Burnin'deep inside my veins
It's poison I don't want to break these chains

/Alice Cooper: Poison, 1989/
 

Nesze neked józan ész !

Igen. Megtörtént. Aláirtam. Tiltakozom.

Nem akarok sokat fizetni, többet a bérletért. Nem szeretném, hogy velem fizettessék ki az elővárosi különbözetet.

A Moszkva téren tiltakoztak a szakszervezet tagjai és aláirást gyűjtöttek az áremelés ellen. Én meg odabiggyesztettem a nevem. Kis csepp a tengerben, de mint tudjuk lehet ér valamit.

Tegnap nagyon felfújtam magam, olyan igazi, Puffogó Háp lettem.
Elmesélem a történetet:

Nyugati pu. aluljáró, épp igyekszem a metróba lefelé, amikor észreveszem, hogy otthon maradt a bérletem. Persze mint tudjuk ott állnak a mozgólépcsőnél a biztonsági őrök vagy ellenőrök (?) karjukon szalag, szigorúan néznek, érvényes jegy nélkül nem engednek.
Két "fogdmeg" áll a bejáratnál, békésen kérődzik az egyik, a másik cigaretta szüneten, odamegyek hozzájuk, hogy hol a jegypénztár, mert nem látom. Bőőőőő... néz ki a fejéből, azt sem tudja hol van. Majd a metró bejárat előtt meglátom a kigyózó sort, hogy na ott kapok jegyet. ( a biztonságiőr még akkor sem válaszolt a kérdés nem jutott el az agyáig). Ez csak egy kis intermezzo, a lényeg most jön:

Állok a pénztárnál, előttem 12 ember ( a 2 pénztárból csak egy múködik, a mozgóárús is zárva délután fél 2-kor) és nézelődöm. Aztán látom, hogy a pénztárnál áll egy csöves és inzultálja az épp jegyet vásárolni szándékozó embereket. A pénztáros hölgyet is zavarta már az állandó duruzs, elzavarta a hajláktalant ( maradjunk a csövesnél)aki megfenyegette a pénztárost... A hajléktalannem nyugodva a sorbanállók mindegyikét kezdi el lejmolni. Büdös, húgyszagú, nem és nem hagy békén az embereknek.
Elzavarják, közben majdnem összeverkeszik egy másik nem épp kellemes szagú egyeddel, aki egy éles késsel fenyegetőzik 3-4 méterre a sorbanállóktól.

KÉRDEM ÉN! Ilyenkor hol vannak a biztonsági őrök? (egyetlen egyet nem láttam, az a két bárgyú ember is eltűnt) Nem az a dolguk, hogy a BKV utazóközönségét megvédjék az ilyen inzultustól? És most kérem ne próbálják nekem megmagyarázni, hogy az már nem az ó területük: hivjanak akkor egy rendőrt. Kemény pénzeket fizetünk a közlekedésért, drágább a buszozás-metrózás, mint máshol Európában vagy Amerikában. Erre mit kapunk??? Semmit. Nincs nyitva elég pénztár, koszosak a buszok, szétesnek alattunk, inzultálnak minket, csináljanak valamit. Kérem!

Jennifer Hudson: "Spotlight"

https://www.youtube.com/watch?v=5ojza4LcC-4

Are you a man who loves and cherishes and cares for me?
Is that you? Is that you? Is that you?
Are you a guard in prison maximum security?
Is that you? is that you? Is that you?
do we stay home all the time because you want me to yourself?
Is that you? Is that you? Is that you?
Or am I stay locked away out of fear I'll find someone else?
Is that you Is that you Is that you?

Well I don't like
Living under your spotlight
Just because you think I might
Find somebody worthy

O I don't like
Living under your spotlight
Maybe if you treat me right
You wont have to worry

Is this a relationship
Fulfilling your needs as well as mine?
Is that you? Is that you? Is that you?
Or is this just my sentence
Am I doing time?
Is that you? Is that you? Is that you?
Is this love real real love
Then I'm staying no doubt
Is that you? Is that you? Is that you?
But if I'm just love's prisoner
Then I'm bustin out (oh)

Boy you ought to be ashamed of yourself
What the hell do you think your doing
Loving me, loving me so wrong
Baby all I do is try
To show you that your mine
One and only guy
No matter who may come along
Open your eyes cause baby I don't like
Ooh, ooh
Ooh, ooh (hey cause I don't like!)

Well I don't like
Living under your spotlight
Just because you think I might
Find somebody worthy (no, I don't like yeah)
And I don't
Living under your spotlight
Maybe if you treat me right
You wont to worry...

Sokáig kételkedve hallgattam azokra, akik azt szajkózták, hogy kevesebb barát sokkal több barát. Nem nagyon hittem nekik.
De mennyire igazuk van. A sok műmosoly mögötti lényeg aztán előbb-utóbb kiderül. 
Vannak barátaim, meg vannak haverjaim, de titkaimat csak egy páran tudják. Igy nem történik meg az a fura helyzet, hogy a sok okos tanácstól zsibong majd a fejem és nem tudom a képet összerakni.

Voltak "barátok", akik elkoptak (vagy lekoptak?) mert sok hasznot nem hajtottam nekik, vagy csak begubóztak önön önző kis világukba és ők számitottak. 

És vannak azok is, akik adnak és kapnak is, akikkel egy szemvillanásból megértjük egymást, akik van, hogy visszarángatnak a földre vagy csak felnyitják a szemem. Az igazság fájdalmas lehet, de a mai napig azt mondom, hogy inkább egyszer fájjon az igaz, az őszinte, minthogy utána nagyon fájjon a végleges felismerés.
A barátaim bár legyenek nagyon különböző emberek, csodálatosak, kivételesek, értékesek, kicsit bolondok, nem hétköznapiak...

Szeretem őket! 

Érdekes korszakomat élem.

Nincs kedvem annyit irogatni. Konkrétan örülök, hogy lyuk van a számon. Ehhh..

Annyi minden torlódott fel, hogy alig érem magam utól. Még jó, hogy aludni van időm. Most azért ne sajnáljatok halálra, ezt az időszakot is túl kell élni aztán majd csak jön a tavasz me azz újdonságok.

Tegnap voltunk partizni, iszonyat tömeg volt, a zene pocsék... Tényleg velem lesz a baj?

A mai nap a punnyadásé. Aztán usgyi. "Holnap új nap virrad"

Utoljára a gesztenyékről értekeztem, még a duracell feltöltése előtt, de még nem sikerült a témát kimeritenem. (remélem titeket sem)

Itt az ősz, minden sárgájával, pirosával, rozsdabarnájával. Lehullott levelekkel van tele az utca, gesztenyékkel, süt a nap, megfesti a fák koronáját, amik világitanak :D A levegő megváltozik, illata van a földnek, a leveleknek, szelesebb az idő, hűvösebb van, a nyár még egy picit maradna. Imádom a nyarat és szerencsésnek érzem magam, hogy még egy pár napig fenntarthatjuk az illúzióját.

A kertben az utolsó, tél előtti rendrakások ideje van, a nyári virágokat felcseréltük az árvácskákra (legyen valami szin is a fűben), még egy utolsó fűnyirás vár, mielőtt téli álomra elrakjuk a gépet. És a mi a legstrapásabb ilyenkor, a lehullott levelek gereblyézése most kezdődik majd. (éljen az erős hát ;)

El akartam menni a Normafára tegnap sétálni, de sajnosközbejött valami és nem ment, most meg délután dolgozom minden nap. Majd lesétálok a metróig, az is valami. :D

amikor utoljára irtam...

Voltam nyaralni, azt előbb ki kellett pihennem.:D Jujj, de rosszul hangzik, de mégis, a jól megszokott ad egy biztonságérzetet.
A barátok, munkatársak, a napi feladatok, a megszokott nem is olyon rossz (már ha előtte 2 hétre kiszabadulunk belőle)

A "napfényes Floridában jártam" napoztam, úsztam, sertepertéltem, kutyáztam, finomakat ettem, majd meglátogattam Donald kacsát és a többi "bájkeverőt" meg megnéztem a delfineket és a tengeri herkentyűket. Simogattam delfint, láttam pancsoló gyilkos bálnát és huncutkodó főkákat (amiket, rájöttem, imádok), vezettem sokat, beszélgettem sok sok emberrel, akik kedvesek, mosolygósak, sokszor segitőkészek voltak.

Eljutottam egy csodálatos helyre, a Bahamákra is, amiből a hajóút volt talán a legizgalmasabb: sok fiatal és még több "Tauck" (köztük a saját rokonaim), bulik, karaoke, napozás, medence mellett táncikálás, finom ételek, csinos ruhák esténként és végül hófehér homokos "giccses-pálmafás-azúrkékvizes" tengerpart, amilyet még sosem láttam. (Nassau nem tetszett, de minden nem tetszhet az ember lányának)

Sajnálatosan egy "petit malőr" miatt nincsenek képek, amiket ide becsempésztem mind kölcsönzöttek.

Jó volt, de jó itthon is, de azt is tudom, hogy igazán mi az amitől kikapcsolok. Az is kiderült, hogy nem vagyok gondolatolvasó sem, soha nem is voltam ;) Bár lassan lehet meg kéne próbálnom :D

Száz szónak is egy a vége, a pont. :D

Itt az ősz, megállithatatlanul.

Kaptunk még ajándékba egy pár napsütéses, meleg napot, hogy felkészülhessünk az őszre, de ma este már éreztem, hamarosan itt a Karácsony.
Hamarabb sütétedik, hűvös van este és csipős a reggel. Kötött pulcsi, sál már elfér.
Reggel, mikor álmosan kászálódom ki az ágyból már nem mosolyog rám a kelő nap. Sötét van, barátságtalan minden. Olyan melankólikus lettem.
Bebújtam egy takaró alá teával a bögrémben s romantikus limonádét néztem. Ez melegitette fel a lelkemet.

Ma séta közben pedig találtam érett vadgesztenyéket is. Eljött a Kipp-Koppok ideje, lassan sárgulnak a levelek. Milyen csodálatos is ősszel a parkban sétálni, a lehullott levelekben taposni, vagy szebbnél szebbeket csokorba gyűjteni. Érik a szőlő, a friss almák ellepik a piacot. Jobbnál jobb borok készülnek a pincékben, amit jövőre már élvezhetünk.

Minden évszaknaknak megvan a maga bája s az is amit nem szeretünk benne. Bár a sortokat elrakjuk és előkerülnek a puha pulóverek jó ez igy. Igy kell lennie.

Milyen csodálatos szerelmi  történet is ez, a lány és a fiú különböző időben, de ugyanazon  a helyen és mégis egymásba szeretnek a leveleiken keresztül. Ugyanazokat az utakat járják be, mégis oly távol egymástól. Ahogy felfedezik, már találkoztak valahol.
Két szép ember egy hullámhosszon, ami végül összehozzaőket.

Nincs távolság és idő, ami elválaszthatná őket...

Tegnap este ezt "főztem" :D

Tegnap elmentünk Noszvajra "szilvázni". Bepattantunk a kicsi kocsiba és usgyi.

Kicsit kettős érzésem van a szilvafesztivállal kapcsolatban. Pici, nagyon  édes falu a Mátra tövében, teleültetve virágokkal, ápolt portálok, kedves, kicsi utcácskák, öreganyók otthonkában és a felejthetetlen szilva.

No meg a lekvár, amit a házikók bejáratánál főznek hosszú órákon keresztül, kavarják a rézedényekben fáradhatatlanul. Isteni finom a cukor nélkül készült szilvalekvár!
Ami viszont kevésbé tetszett, hogy nem volt olyan hely nyitva szombaton, ahol ebédelni tudtunk volna. Vagyis az egyetlen nyitvatartó étteremben már nem volt semmi délután kettőre és a helyieknek nem is jutott eszébe, hogy valaki süssön pogit vagy házisütit. De még egy kis zsirosdeszkának is nagyon örültem volna. 
 

Igy végül Zsórifürdőn kajoltunk, babgulyást meg rántotthusit. Finomat, sokat és olcsón.

Itthon meg ripsz-ropsz a szilvás pite is elkészült a Noszvajon vett szilvából  :D
 

https://www.youtube.com/watch?v=-pOyb6_GTjk