Egy filmben hallottam, hogy a régi egyiptomiak úgy tartották, hogy amikor a halott lelke elindult a Styx folyón a túlvilág felé, a kapunál két kérdést tettek fel nekik és a választól függően nyerték el az örök megnyugvást vagy lelküknek bolyonganiuk kellett az idő végeztéig.
A két kérdés nagyon egyszerű volt:
- Volt-e valami az életben, aminek igazán és őszintén örültél?
- Okoztál-e valakinek az életed folyamán őszinte örömöt ?
Ezek az ősiek tudtak valamit, nem?
Öregszem!
Nem picit. Tegnap és tegnap előtt is voltunk táncolni egy halom vitaminbombával és alig birtam tartani a tempót. :D Nyusztesóval kicsit játszottunk, de igazán rendes Nyuszifülek voltunk.
Na jó, azért tegnap este már a srácok is csak laza stilusbann nyomták, fáradtak voltak ők is. De megmutattuk az Inside becses közönségének megint, hogy csak a zene van és az lüktet az ereinkben.
Szerintem most egy hét alatt kipihenem magam, feltöltődöm a munkahelyemen, megpróbálok keveset téblábolni, ülni persze nem lehet ;)
És aztán jövő héten folytatjuk, ahol ma hajnalban abbahagytuk :D
Ma végre pontot tettünk egy csodaszép mese végére.
Sajnos a Happy End most nem következett be, a királyfi tovalovagol fényes páncélján megcsillan a fény. Meg kell küzdenie a sárkánnyal, idő, mig az álmát valóra váltja majd és legyőzi mesebeli démonjait.
A királylány, ő is álmodik. Szépeket, szineseket, szőröseket, dallamosakat, púderszagúakat és küzd mindazért, hogy teljes legyen, egyenértékű, boldog és mosolygós.
Útjaik, ha csak egy rövid fejezet erejéig, de keresztezték egymást, meghatározó emlékeket hagyva életük lapjain. Szerelem volt, csodálatos.
"Nem sirok, hogy vége van, örülök, hogy megtörtént..."
Késő van már, aludnom kéne,
De kint vihar tombol, villámlik s én félek.
Lehunyom a szemem, hátha úgy könnyebb
De a villanó fény ontja a szellemeket.
Csukott szememen át filmkockánkét
A villámokkal együtt fel-felvillan egy-két kép.
Arcok, mosolyok, pár kedves emlék,
Melyeknek örülök, kisérjenek csak, örökké.
Dörög is, hiszen mi más követi a cikázó árnyakat.
Lelkemet rázza meg, s a takaró alatt kuksolok
Számolok: egy, kettő, három, négy...
Lassan a vihar kiteljesedve a fejem fölé ér.
Egyedül vagyok most és ilyenkor a magány,
Nem hagy egyedül, a mellkasomra száll:
Kinyujtanám kezem, a megnyugvást keresve
De ma este csak papirral és tollal kell beérjem.
Hogy leirjam: a félelmünket legyőzhetjük ám,
Úgy, hogy kiirjuk félszünket rimek dallamán.
A magány pedig tán nem is egy létező szellem
Mert azok jutnak eszembe, kiket szerettem és szerettek.
Faragja az éj rimeit, sutákat vagy jobbakat,
S lassan a viharfelhő is messzebb riogat.
Halkul a dörgés, csak az esőcseppek kopognak,
Itt az alvás ideje, jer álom, hozz nyugalmat !
Sokan tartanak infantilisnek. Valószinű azért gondolják rólam ezt, mert még mindig annyira tudok örülni dolgoknak, mint egy kisgyerek. Egy kiskutyának, virágnak, sütinek, a napsütésnek, az esőnek. Miért baj ez?
Nem nagyon tudják hova tenni, hogy néha el lehet engedni a komolyságot, a higgadtságot, amihez annyira ragaszkodunk és csak nevetni, mosolyogni, nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólunk.
Szeretek énekelni, szeretek táncolni, nevetni, amikor ösztönösen elneveti magát az ember, mert a piacon vett körte és karalábé a buszon elgurult a nagy fékezésnél és mindenki azt szedi :D Ők is mosolyognak a sok ide-oda gurulászó zöld láttán. Nem ciki!
Vagy egy nyári zápor, ami hirtelen elkap, átáztatva hajat, ruhát. A forróságban enyhitésképp, vagy egy séta este a kivilágitott városban....
Vagy úgy enni a fagyit, mint senki, oly nagy élvezettel. Falva :D
Már csak kevesen vagyunk olyanok, akik nem "viselkedünk" az "előirt" szabályok szerint.
Miért van ez ?
"Valamit mondanék neked, hát jól figyelj most rám!
Azóta azzal ébredek, hogy gondolnom kell rád! Kellesz még, mert sajnos, amit tőled kaptam, félek, nem volt még elég! Miért hagyod, ha jól tudod, hogy nem segít már semmi?
A válladat megvonod, nem tudsz mást, csak ennyit. Hát még egyszer, add meg magad, kérlek, hiszen ennél többet vártam el!
Miért nem szólsz, hogy játék volt? Csak őrült vágy. A távolból rád gondol és téged vár minden porcikám hát végre érj hozzám, én félek, elvarázsoltál!
Érzem, nem segíthet más, de félek nincs rá megoldás. Gyere, tépj szét, hidd el ez nem játék, szétfeszít a vágy, én nem bírom tovább! Érzem, nem segíthet más, csak még egy forró éjszakád! Értsd meg, ha rám kacsintasz végem, bennem ég a láz,
Én nem bírom tovább! Mit tegyek, hogy végre értsd, itt nem segíthet más.
Annyi mindent megtennék, csak jönnél már!
Vágyom rád, még akkor is, ha jól tudom, hogy téged nem érdekellek már.
Miért nem szólsz, hogy játék volt? Csak őrült vágy! A távolból rád gondol, és téged vár minden porcikám hát végre érj hozzám, én félek, elvarázsoltál!
Érzem, nem segíthet más, de félek nincs rá megoldás. Gyere, tépj szét, hidd el ez nem játék, szétfeszít a vágy én nem bírom tovább! Érzem, nem segíthet más, csak még egy forró éjszakád! Értsd meg, ha rám kacsintasz végem, bennem ég a láz,
Én nem bírom tovább!
Ébredj fel, a tested kell!
Nekem éreznem kell, óhh hagyd csak még egyszer, és ne tűnj többé el!
Nem segíthet más! Nincs más megoldás…
Gyere, tépj szét higgyem el, ez nem játék szétfeszít a vágy…
Érzem, nem segíthet más, csak még egy forró éjszakád!
Értsd meg, bennem ég a láz,
Nem bírom tovább!"
Kefir- Nem segithet más
Lány: Miután felemelnél, lesegítesz majd?
Elvinnél ebből az istenverte városból?
Kicsit enyhítenél a borzongáson?
Fiú: Meg tudom tenni
Meg tudom tenni…
Lány: Szoríts magadhoz ha félek, szoríts erősen!
Színezed ki életem, már beteg vagyok az egyszínűségtől.
Kicsit enyhítenél a borzongáson?
Fiú: Meg tudom tenni
Oh nem, meg tudom tenni.
Lány: Varázsolnál-e nekem valamit ezzel a két kezeddel?
Smaragd várost építenél-e egy marék homokszemből?
Tudsz-e adni valamit, amit magammal vihetek…?
Fiú: Meg tudom tenn
Meg tudom tenni…
Lány: Valóra váltanád-e minden létező álmomat?
Lehűtenéd-e testem vízzel, ha túlhevülnék ?
Elviszel majd helyekre, hol sosem jártam még?
Fiú: Meg tudom tenni
Meg tudom tenni…
Lány: Egy idő után úgyis elfelejtesz mindent,
Az egész csak egy rövid közjáték volt, egy nyári kaland csupán
És majd rájössz ideje tovább menned...
Fiú: Nem teszem
Nem teszem meg…
"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."
/ Márai Sándor/
Mindenkinek mást jelent ez a szó. Nekem a fizikai, másnak a lelki fájdalom sokkal durvább.
Azt mondta nekem valaki, hogy a fejemben kell átállitanom a tudatot, hogy a fizikai fájdalmat tudjam kezelni. Na de kérem ! Azért van olyan, aki jobban birja, van aki kevésbé.
Van aki férfiként is nyafizik, másnál a szem sem rebben.
A nők is ilyenek.
A fájdalmat hősiesen kell viselni, elmúlik majd, csak a kérdés az: mikor?
Hamarosan.
Amikor azt veszed észre, hogy akit nagyon szeretsz nincs jól. Hogy amikor rád néz barna szemével kétségbe van esve, fáj neki, nincs jól. Megszakad a szived, egy helyben futsz, hogy mit csinálj.
Ma az én kicsi Csunyám nagyon megijesztett. Program lefújva, cica be a kosárba és rohanás az állatorvoshoz. A szivem szakad meg ezért a pici lényért, aki alig volt egy maroknyi, amikor megtaláltam. 
Most, hogy már 13 éve velünk van, ismerem minden pici rezdülését, gesztusát, grimaszát. Igen. Aki szereti a kicsi családtagját, az tudja milyen édes, kedves tud lenni.
Az állatorvosunk, hála Istennek egy nagyon jó fej, állatszerető, empatikus ember. Ironikus, de nem minden állatorvos szereti a cicákat. Nem róhatom fel nekik, én sem szeretem a pókokat.
Ahogy az a pici, meleg test feküdt a vizsgáló asztalon, nyomkodták, vizsgálták, szúrkálták, komolyan eggreciroztatták, egy nyikkanat sem hagyta el a száját. Bizalommal nézett rám, tudta, nem hagyom, hogy baja legyen. Szeretném tudni, hogy mi lesz vele. Majd az orvosok megmondják. Hamarosan.
Most alszik, egy halom pokróc alatt, melegszik, bújik...
Szoritok.
Mi van akkor, ha egyszer tényleg vége
Gyomrodat a görcs marja égve
Szived, mintha külön életet élne,
Kicsit olyankor meghal egy részed.
Rá gondolsz és csak üresség járja lelked
Sirni nem tudsz, nem engedi a tested…
Gátat szab az ész az érzelemnek
Vége, érted? „Hagyd hogy menjen…”
Hibáztam én is, hogy mertem hinni,
A mesében, hogy valaki végre érti
Ki vagyok és mi szeretnék lenni:
Hogy nem mást akarok csak boldogan ÉLNI !
Minden helyzet ad valami újat,
Nekem erőt, hogy adjak másoknak jobbat
Magamból, mert rejlik még
Odabent tűz, mi ég.
A tűz ami melegit vagy el is égethet
Néha csak parázslik, éledezget
De ha levegő éri, felizzik a szén
Új életre keltve testben a lelkét….
https://www.youtube.com/watch?v=v8q3m5vIdeU
You sucked me in
And played my mind
Just like a toy
You would crank and wind
Baby I would give till you wore it out
You left me lyin' in a pool of doubt
And you're still thinkin' you're the Daddy Mac
You should've known better but you didn't
And I can't go back
Oh Life goes on
And it's only gonna make me strong
It's a fact, once you get on board
Say good-bye cause you can't go back
Oh it's a fight, and I really wanna get it right
Where I'm at, is my life before me
And this feelin' that I can go back
Wish I knew then
What I know now
You held all the cards
And sold me out
Baby shame on you, if you fool me once
Shame on me if you fool me twice
You've been a pretty hard case to crack
Should've known better but I didn't
And I can't go back
Oh life goes on
And it's only gonna make me strong
It's a fact, once you get on board
Say good-bye cause you can't go back
Oh it's a fight, and I really wanna get it right
Where I'm at, is my life before me
And this feelin' that I can go back
Life goes on, and it's only gonna me strong
Life goes on and on and on
Shame on you, if you fool me once
Shame on me if you fool me twice
You've been a pretty hard case to crack
Should've known better but I didn't
And I can't go back
Oh life goes on
And it's only gonna make me strong
It's a fact, once you get on board
Say good-bye cause you can't go back
Oh it's a fight, and I really wanna get it right
Where I'm at, is my life before me
And this feelin' that I can go back
It made me strong
Oh yeah
Gotta feelin' that I cant go back
/LeAnn Rimes: Life goes on.../
Ezt az idézetet használom az e-mailemhez, jobban nem is lehet jellemezni az életszemléletemet.
Ha jót teszünk és jól tesszünk akkor az meghozza a gyümölcsét. Akár csak egy mosolyként egy kacsintásként egy nevető szempárként.
Az, ha másokat boldoggá teszünk nekünk is jó érzés.
Tegnap éjjel kaptam; nekem, rólam irták:
Lehunyom a szemem és látom Őt,
Egy lány, kinek arca a nap maga
Haja csillog, szeme hol zöld, hol kék,
Mosolyog, mert örül, hogy él.
Fújhat a szél, de kitartóan, keményen állja a sarat
Két apró könnycsep, mit kibuggyanni hagy.
Nem azért mert fáj, nem, dehogy!
Hanem azért mert megint más jutott.
Szive nagy és sok szeretetet adna,
Bárcsak karjai közt ringathatna,
De nem lát, pedig előtte, mellette állok,
S tán majd megérti miért is várok.
Bizik abban, hogy létezik a jó,
S Bár néha meggondolatlan, kapkodó,
Jóindulat vezérli, sosem a gyűlölet,
Az csak megkeseritené és tőle szebb, több nem lehet.
Találd meg önmagad, aki vagy Kicsilány!
Azt a törékeny egyensúlyt, melyben látod:
SZABADON SZÁLLSZ !
Egy furcsa mese...
Van egy szines, vidám énekesmadarunk, aki érdekesen furcsán nem bánta ha aranykalitkába zárják. Aztán valahogy az a kalitka egyre szűkebb lett neki, verdesett odabent, már nem énekelt többet. Szoritotta a szivét, hogy látta más madarak az ablak másik oldalán szabadon repdesnek, boldogan a napfényben. És bár rá is vetült fény az ablakon keresztül, az már nem melengette őt.
Ekkor a gazdája kinyitotta neki a kalitka ajtaját, hogy szálljon szabadon, legyen tere, énekeljen megint, legyen boldog. Ez a kismadár pedig élt a lehetőséggel, repült, dalolt, ugrándozott, de estére mindig visszatért a rácsok védelmébe, hiszen tudta ott védelmezik, gondoskodnak róla.
Ez a kismadár megjutalmazta a gazdáját újra énekével, játékával, csipogásával...
Csak ez elég-e mindkettőjüknek ?
Megnéztem ezt a filmet. Hát, nagyon sikerült összezavarnia. Az stimmel, hogy mindig másra vágyunk, vagyis sosem elég az, amink van. A szerelem, a szeretet, nem vagyunk elégedettek.
A film alapjaiban rengetett meg. Nyers, őszinte, nyilt, felkavaró...
Nem tudom. Tanit. Gondolkodásra késztet. Hogy kompromisszumokat kell hoznunk, hogy boldogok legyünk. Hogy biznunk kell... Hogy elég-e az amink van. Bizhatunk?
Nem tudom. hagynom kell, hogy ülepedjen ez az egész.
Olyan üresnek érzem magam...
What's up, smiley? Somehow you just always seem to find a way to turn that frown upside down. Your upbeat attitude and friendly demeanor brighten up any room, including your favorite chat room.
Like your classic emoticon counterpart, you're a staple on anyone's list. Boring days and sleepless nights are far more bearable when you're online to chat. Whether you're shooting the breeze, catching up, or giving out advice, you can cheer up anyone on the other side of the conversation. So keep lightening the mood, making new friends, and bringing smiles to other folks' faces. After all, it's just so natural for you
A little bit sophisticated and a big bit delightful, you're probably in the mood for something as wonderful as you are. That's why you should whip up a cheesecake as soon as possible. Of course you don't have to tell anyone how incredibly easy this cake is to make. It can be your secret — just let the great taste speak for itself!
And just think of the possibilities. Someone as creative as you probably doesn't want to snack on the same old thing. So whether you put strawberries on top, coffee inside, or just serve it perfectly plain, everyone's going to love your cheesecake tonight. It's a sure thing!
Nem volt mit nézni a tévében igy előkerült egy régi kedves film, amin birtam akkor is és most is nagyoka rötyögni. "Csak szex..." mindenki csak igy emlegeti
Bridget Jones, Terézanyu, Dóra... Folytathatnánk a sort, de egyszerűen ez a film rólunk szól.
Milyen esetlenek vagyunk, kedvesek, csinosak, mégis valahogy sosem sikerül. Na de ez a film más picit. Egy kedves szerelmi történet egy sármos "kalácsképűvel" Csányi Sándorunk, egy okos, csinos, esetlen, letört dramaturg, Schell Judit, a diva, aki Dobó Kata és a megannyi kedves, édes karakter. Főleg a szexi török srác ;)
Jó végignézni a filmet, mindegy, hogy az ember egyedül van vagy társsal. Felüdülés.
A reggelem pocsékabban indult, mint szerettem volna. Kicsit visszabújtam a csigaházba és jóóóól becsuktam. Aztán köszönhetően egy pár kedves szónak és talán ennek a filmnek is,
rájöttem, hogy bár az én életem sem egyszerű, mondjuk ki, magamnak bonyolitom, de panaszra nem lehet okom. Van egy jó fej családom, egy ütős munkám, amit még szeretek is, vannak barátaim, nem sokan, de azok aztán kivételesek és van ő, vagy nincs, vagy most mi is van? De ez nem én lennék, ha nem igy alakulnának a dolgaim. Jó lenni, itt, most, vele és nélküle, ma, holnap, az álmokban.
Bár nem hagyhatom ki ezt sem :
https://www.youtube.com/watch?v=DJuAKA7Xbpw
Jéééé.... na ezt nem árulom el :D
Picit az előző gondolataim folytatása. De más aspektusból.
Van egy neves pszichiáter, aki nem rég irt egy könyvet. Rólunk, a "gyengébbik" nemről. Hogy kik vagyunk mi és hogyan találjuk mindezt meg önmagunkban. Vagyis az önbecsülésünket és az egyéniségünket. Azt a jót, amitől különbözőek vagyunk.
Én is azok közé tartoztam, akik azt hitték, hogy azért mert úgy néz ki ahogy ill. úgy gondolkozik ahogy, az gáz. Mivel nem illik bele a "masszába". Az önbizalmam ezért is a béka feneke alatt volt. Aztán jött a munka, amiben megtaláltam azt, amiben jó vagyok és élvezem is és rájöttem, hogy én is érek valamit. A befektetett idő és energia meghozta a gyümölcsét, ami lassan be is érik.
Azt mondják rám, naiv vagyok, túl jó és túl érzékeny. Igen. Érzékeny vagyok a szépre, a művészetre, a kedvességre, az ártatlanságra... Naiv? Már talán nem annyira. Hiszek abban, hogy nem minden ember számitó. ( régen hittem abban, hogy minden emberben van valami jó- picit más igy, nem?) Tudom azt, hogy képes vagyok megvalósitani a céljaimat, de ehhez le kell győznöm a lustaságomat, a félénkségemet. Olyan reális célokat állitok fel magam elé, amiről tudom, hogy képes vagyok megcsinálni. Már nem kell "rugdosni", hogy belekezdjek valamibe és azt végig is csináljam. Mert magamért teszem.
Azt is tudom, hogy a jót tett helyébe nem várhatok mindig viszonzást, de azt tudom, hogy az adott szeretetet visszakapja az ember. Lehet nem ugyanolyan formában, de szeretni érdemes. Ebben nagyon hiszek. A barátaim mindig bebizonyitják ezt nekem.
Viszont azt is megtanultam, hogy néha saját magamat előtérbe kell helyeznem. Nem vethetem alá magam és az érzéseimet mások szeszélyének. Ha szükség van rám, mert inség van, akkor jó az a váll; ha meg minden sinen van, siker van, akkor pedig nincs is ránk szükség. "Terézanyu effektus" Régen hagytam, hogy igy kihasználjanak, de ma már nem kérek belőle. Tudom mennyit érek és tudom vannak, akik meg is becsülik ezt. Abban a kapcsolatban ( szerelem, barátság, család, munkatárs) épitik egymást az emberek és nem rombolnak. Akik meg csak próbálják ezt kihasználni a végén egyedül maradnak...
Ajánlom a könyvet, nem csak nőknek hanem férfiaknak is. Nem kell az irót szeretni ( elég tenyérbemászó figura) de azt amit ir érdemes végig gondolni. Lassan érik majd be a lényeg, a magvas gondolatok, nehéz olvasmány és kötelezően újraolvasmány! Nem használati utasitás a nőkhöz, hiszen nem használati tárgyak vagyunk. Egy kulcs ahhoz, hogy megértsük, hogy miért vagyik mind a két nem másra és mégis ugyanarra.
