Take your passion and make it happen!

 

Nagyon jó volt a film, sőt! NAGYON jó.
A Nyuszinak igaza volt: két és fél óra tömény izgalom. Azt sem tudtam néha ki-kivel van, mi történt és egyáltalán...
Heath Ledger postumus Oscar-t érdemelne, de komolyan. Joker karakteréhez kicsit tényleg be kellett csavarodni. Nem csoda, ami vele történt.

Christian Bale viszont beszédhibás! Selypit. Helyes ürge, de nem találtam benne semmit. A Szőke Herceg viszont tényleg megnyerő volt. ;)

A film készitői tutira mentek. A maszkmester, az operatőr...  És nagyot alkottak.

Ezek  a napok a pihenésnek voltak szentelve. Napoztunk, koktéluztunk, pancsoltunk, gyümölcsöt ettünk. Sokat olvastunk, nem csináltunk semmit! :D

Na jó, azért mégis. Az utolsó napon átsétáltunk a szomszéd faluba, Acicastello-ba. A szikla tetején ott áll egy középkori vár, a legtisztább kék tenger, amit valaha láttam. Finom fagyit ettünk a parkban, egy zöldségesnél 8 féle paradicsomot láttunk, szóval megint a szinek, izek és illatok töltöttek fel minket.

Hmmm...
Siracusát Anyus akarta első sorban megnézni, de egy pilllanatra sem bántuk meg, hogy elmentünk.
Kijutni a városból érdekes volt, néha csak a táblára figyeltünk, az autók meg csak cikáztak körülöttünk. Bedugultunk, álltunk a sorban, mert valami útfelbontás volt. Elnézett kijáratok és fejjel lefelé tartott térképek után nagy nehezen, a mai napig nem tudom hogyan, de odaértünk.
Persze Ortygián, a szigeten kötöttünk ki, a piac mellett, ahol sürgősen el is dobtuk az autót. Irány a zöldség felkiáltással. Jegestea, könyv, fényképező a kézben és usgyi :D Na halpiac és zöldségpiac egyben. Totál odáig voltam, mert Cataniában a piac kiábránditó volt és nimá, itt minden megvolt, hal, rák, kagyló, paradicsom, sajt, pisztácia. Sejthetitek! No meg a köpködős kagylót is meg kellett nyersen kostólni. A másfél liter jegestea sem tudta azt az izt kitörölni. Sós és halas és egyáltalán. Az osztrigát (mert ez nem az volt sajna) ünnepélyesen fogadom, nem fogom kipróbálni ezek után. ;)

Aztán csavarogtunk, persze megint sikerült eltérni a kijejölt sétaútvonaltól, kicsi sikátorok, apró boltok, kicsi kávézók. Persze a szökőkútban megmosott laposbarackok és finom fagyik sem maradhattak el. Ortygia nagyon szép, Siracusából csak ezt láttuk, de higgyétek el ez is maradandó élmény volt. (a gyomromban uszikázott a teában a kagylovacska, brr... )

Aznap hazafelé a lehajtót vagy felhajtót (?) elnéztem, mint rendesen, igy a forgalmas úton forgolódtunk, persze a legnagyobb csúcsforgalomban sikeredett visszaevickélni a szállodához. (az ottani csúcsforgalomban eszembe sem jutott stresszelni a vezetéstől)

Délután már csak a pihire volt erőnk. A medence mellett henyéltünk vacsoráig...

Nos. ide már csak kettecskén mentünk, elég korán indultunk, hogy ne a legnagyobb kánikulába sikerüljön odaérnünk Taorminába.
Nem volt messze, 70 km, ami tényleg egy élmény autózással felért. A part menti úton haladtunk, a sziklaszirtek szélén, kicsi falvakon keresztül. Csodálatos látványt nyújtott az alattunk heverő tenger, a virágok, a sziklafalak. Mamma Mia!
Na, amikor Taorminár beértünk, alig fért el a kocsi a szűk utcácskákban. Találomra mentünk és valami véletlen szerencse folytán sikerült pont a felvonó lábánál megállnunk. Még mielőtt elindultunk volna fel, körülnéztünk a strandhelyzetet felmérvén, és kiszúrtuk, hogy van majd egy törülközőnyi hely majd a csavargás utánra.
Ezután a felvonóval felmentünk Taorminába, csavarogtunk, fényképeztünk, kávéztunk, shoppingoltunk. Szép volt, romantikus, megnyerő, meleg, virágos.

Utána meg lementünk a kristálytiszta vizű tengerbe pancsolni, lehűéni, napozni, fotózni.
Hazafelé meg az én lüke ötletemtől vezérelve (meg persze a könyvben olvastam) elkanyarodtunk Savocába, ahol a Kersztapa pár jelenetét forgatták. Apró falu a hegyek között, tekervényes, meredek szerpentinen jutottunk fel. Nagyon hangulatos volt. Biztosan élvezhették az amerikaiak :D

Még a hazafelé úton benyeltünk egy jókora pizzát, majd teli hassal autóztunk vissza a tenger mellett. Csillogtak a tengerparti kis falvak a hegyoldalban.... Szép volt nagyon.

Eddi észre sem vettem, hogy ide nem is irtam. Pff.

Most utólag pótólom, jó ? Meg képet is kaptok a templomokról. Irdatlan meleg volt, picit autókáztunk, láttuk az úton az elhagyatott "vadregényes" Sziciliát. SEMMIT nem láttunk. Pár bokrot, kopár dombokat, egy- két birkát, néhány bocit, oszt slussz. Nálunk a Puszta nem ilyen kopár...
Agrigento-ban a Templomok völgye gyönyörű volt. Bár 35 fokban, tűző napon romokat mászni. Hááát...  De szép képeket csináltam, romokat másztunk, láttam pisztácia bokrot és még hasra sem estem a lábamban a bámészkodás közben.

Miután a "kötelezőket" letudtuk, San Leonéba mentünk, ami Agrigento strandja. Nagyon hideg volt a viz, nem volt 22 fokos sem. Belefagytunk, de jól felfrissültünk. Ettünk előtte panini-t, fagyit. Micsoda lakoma volt. Egy szendvics, üditő, fagyi és a lélek minden gondja.

Hmm... Másra számitottam. Olaszországot ismerve és már előző tapasztalatokra alapozva vártam valamit.
Catania kikötőváros. És lerobbant és irdatlan koszos. Nem szokott érdekelni, mert minden déli országban van szemét és piszok az utcán, büdös  kukákkal, már ha van kuka, de ez... Brrr. (nekünk magyaroknak nincs miért szégyenkeznünk Budapest tisztaságára).
A város kihalt volt, vasárnap déülután sziesztaidőben nem is csoda, de nem sok olyan épületet, parkot vagy szobrot láttunk, ami lenyűgözött volna minket. 1 nap bőven elég volt rá, kipróbáltam a cannolit, nem izlett, pedig azt hittem megvan az új kedvenc édességem, de maradunk a pisztácia fagyinál. :D

A városban a közlekedés kaotikus, senki nem tud segiteni, a "talán" meg "lehet" meg "nem biztos" voltak a a kulcsszavak, hogy egyáltalán megy-e a busz. Mamma Mia! A bizonytalanság érzése nem tette az egész helyet szimpatikussá.
Ezt  orvosolandó és ahhoz hogy a méregtől és a 30 fokos tűző naptól felforrt agyunkat lehűtsük, a szállodai medencénél kötöttünk ki, ahol vacsoraidőig áztattuk magunkat. Majd este megkóstoltuk életem legfinomabb pizzáját és befejezésnek egy tényleg emberes pisztácia fagyi adaggal hűtöttem le a belsőmet is.
Mint a bunda, úgy aludtunk. ;)

Nos. Hol is kezdjük? A reptéren. Elindultunk, ami azért is egy kis csoda , mert nem lehet velem birni. Utálok az elindulásra várni, menjünk mááár...
Na a reptére kikérvén kiderült, hogy csúszással indulunk és ez a "pici csuszi" egészen a megérkezésünkig velünk is maradt. Közel egy órás késéssel érkeztünk, jól fogalmazott egy pesszimista magyar utitársunk, hogy " kilenc órát töltöttünk a reptéren 2,5 órányi utazásért". Na jó, mi elvoltunk, Rómában fagyiztunk meg bejártuk az összes Gyuti friii-t, végigszaglásztuk a parfümöket, úgy hogy a cataniai járaton jó sok helye volt az auránknak.
A reptéren a sofőrünk (mert az is volt ám) pikk-pakk elrepitett a szállodába minket, ami nem is volt olyan közel, és csak szimplán kiröhögött, amikor megkérdeztem nehéz-e a városban vezetni.
A szálloda kellemes élmény volt, a 4 csillag minden kényelmével, tengerre néző szobával, terasszal.
Olyan éhesek voltunk már fél 10-kor, hogy lementünk az étterembe, ahol egy halas-rákos menüt ettünk, finom borral, pezsgővel. Jaaa... és mit ettem ? Tengeri sünt :D Még a kezem is reszketett tőle, de nem volt rossz. Sőt! Finom volt, mint egy nagyon apró szemű, sós kaviár. De ez még semmi...

Nos. A konyha számomra a lakás egyik legkedvesebb helye ( a kád forró viz után persze) ahol mindig történik valami. Valami: főzőcskézés, sütés, jó kis csacsogások, nevetések, tanulás.

Van még egy heppünk: elneveztük a konyhai kütyüket. A mosogató gép Rózsi, a hűtő Heves Jeges ( öregebb mint én vagyok), a tűzhely maga a Sárkány és van most egy új kedvencem: leesett az egyik kedvenc fazekunk és lepottyant a füle. Ő lett Van Gogh :D

Ma épp töpörtyűs pogi és meggyes gombóc volt a menü. A cicák láb alatt, állandóan attól féltünk melyik farkára lépunk rá, a másik a széken ülve csak nézett, irányitott, asszisztált. :D

Beszélgettünk a Nagyikról, hogy ők mit és hogyan főztek, amit a mai napig is úgy csinálunk vagy már nem. Az, hogy az én izlésem picit más, a nehéz ételeket nem szeretem, hogy imádok mindent, ami zöldség és gyümölcs, ami sajt és husi. Mediterrán, olasz, görög, spanyol. Mindegy. Szines, könnyű, nyári, izes, szemet gyönyörködtető, érzem, hogy összefut még a gondolatra is a nyál a számban.

Horrorfilm, a javából. Vidámpark. Már alapjáraton fosok tőle. Amúgyis az első két rész sokkal jobban tetszett, de valahogy jóleső volt a borzongás, ahogy a halál fogja magát és egyenként leszedi az embereket...

Mammmiiiiii :D

https://www.youtube.com/watch?v=Vbyg0ox1Ywc

"For one night only, I was stepping to the bad side, to be your Dreamgirl 'cos I though I wanted you Baby, but you did not Listen so I decided to do the Curtain call and Move right out of your life to Take the long way to home, because It's all over..."

Ültünk ma az ebédlőben a Csajszikal épp tömtük magunkba a csokiszószos piskótákat és épp azon tűnődtünk, hogy kezdek "vénséges vén" lenni. :D A '87-es évjáratú Monyoszkóp, a '85-ösz évjáratú Ancsa és Csibe-Csoda :D n is ilyen voltam ennyi idős koromban.

Na kedves olvasóm, azért ne ess kétségbe, nem nyafogás következik az elkövetkezőkben. Mostanra ért be mind a 27 évem és most érzem magam úgy igazán jól a bőrőmben. Imádok az lenni aki és pont ma, pont most létezni.

Nap mint nap várom, hogy mi jön velem szembe vagy épp egy új arc, egy új ismerős és új és érdekes tárgy, egy utazás, egy élmény. Élvezem.
 

Meow :D

https://www.youtube.com/watch?v=ysdYqF2h5RQ

"A lovagregények a plafonig értek,
És köztük egy szikár alak ült.
A füstölő gyertya a körmére égett,
Ha az ész fejvesztve menekült.
A valóság végül már messze járt,
S ő elindult akkor, hogy átélje, amit kitalált.

R. Don Quijote, Don Quijote,
A szélmalom csak játszik veled.
Don Quijote, Don Quijote,
Ma is köztünk élsz, de más a neved.
Don Quijote, Don Quijote,
A szélmalomharc mire való?
Don Quijote, Don Quijote,
Minek álmodni, ha ébren is jó?
 

Bús képű lovag az utakat rója,
Ha nincs, hát keres akadályt.
S ha úgy érzi, fontos, hogy valaki várja,
Egy Dulcineát is kitalál.
A valóság gyakran a fejére áll,
Ő nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál.

R.

A valóság gyakran a fejére áll,
Ő nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál."
 

Életem legszebb nyara volt azt hiszem.
Siófokon a szörftáborban. Igen, elvileg  elég jól megállom a helyem a deszkán, a vitorlába csimpaszkodva :D

Na és ott voltak tinikorom legjobb bulijai, (And)Riska keverte a zenét, Roland szedte az 50 fortintos belépőt (mellesleg ő volt a parton a teniszoktató is, az a szexi kiadás, csupa barna bőr, napszitta barna haj, csupa szálkás izom.... nyami!) és ott voltak az örök bolond holland barátnők, Linda  és Miriam, akikkel 4 évig, mindig lejártunk, oda, a táborba vissza. Ahol a régi honvédségi emeletes ágyak voltak, szúnyogok, fenyőfák, rémes kaja, minden nap, napi 2 óra szörfözés, pancsolás, buli, korzózás az Ezüstparton, Coca Cola Beach House első vagy második idényén EDDA koncert és hazafelé kornyikálás, hogy "kör közepén állok, körbe vesznek jó barátok"... Szóval érteeeed, kedves olvasóm. :D

https://www.youtube.com/watch?v=SEp5sZ17oBo

Honnan jutott mindez most eszembe?  Találtam egy régi dalt és előtolultak a régi képek, arcok, illatok. Mindamellet gatyarohasztó meleg van kint, vágyom a Balaton partjára, napozni, fagyizni, bulizni, csak érezni a Balaton sajátos illatát. Órákat sétálni, mig olyan mély lesz a viz, hogy úszni lehessen.

A Balcsi jó, a nyár pedig még jobb. Talán idén egy hétvégére lejutok én is.

Szeretem ezt a filmet, nagyon ám! :D

https://www.youtube.com/watch?v=IwWUOmk7wO0

Tegnap egy közepesen sikerült partin vettünk részt, a Nyuszi a Nyuszi kandürja meg én, a Nyúl :D Mire hazaértük inkább éreztem magam halnak. El is mondom miért.

(Mindehez tudni kell, hogy tegnap nagyon uszis napunk volt bent, már épp kopoltyút is növesztettünk kedvenc kollégáimmal.)

Lementünk a Kocka Kóla nyitó estéjére és hát: bőrig áztunk ;) Többször is.
A koncert maga nem is volt olyan rossz, bár az elektronikus zenét nem csipem annyira. Jobban szeretem az akusztikus megoldásokat. De nem volt rossz. Főleg, hogy nagyjából fedett helyen voltunk.
Aztán korzóztunk. Gyrost ettünk, táncoltunk, aztán már újra halank éreztem magam, mert olyan volt a hely, mint egy szardiniás doboz. Amikor már tizensokadszorra is megtaszajtottak, vesén vertek, meglökdöstek, akkor kimentem levegőzni.
Sok helyes srác volt, korban nagy szórással: 12-től a 40-es korosztályig. Érdekes tanulmány, a Velencéről felvonatozó tinik, a pesti vagányok, a német szurkolók és a negyvenes motoros nagymenők. És a csajok.
Az "élő húspiac" mivoltából Siófok sosem fog visszavenni.
De ez most valahogy nem is zavart.

Mindenhol volt valami jó, vagy a zene, vagy egy kedves arc, vagy egy finom falat.

Megyünk még vissza, de az tuti, hogy csak 40 fokos kánikulában. :D

Ez a kérdés sokszor megfordul(t) a fejemben.

Ha valaki közültek kedves Olvasóim visszalapoz egy picikét talán pont egy éve találkozhatott azzal a bejegyzéssel, hogy néha jobb egyedül, mint társsal de magányosan. Most én is igy vagyok ezzel.

Körülnéztem a barátaim körében és egyetlen egy embert találtam, aki végre tényleg boldog. Megkapja m indazt a szeretetet és törődést, amire régóta vágyott egy kedves bolondos pasi képében, akinek a humorát néha nem értjük vagy csak lassan esik le. :D

A többiek meg mind furcsa cipőben járnak. Van olyan, akinek 3 pasi adja meg mindazt, amire szüksége van, a másik olyan kompromisszumot kötött, amiből ki tudja jól jön-e ki valaha.

Én sem vagyok egyszerű eset, de megtanultam a leckét, nem és nem megyek bele egy olyan kapcsolatba, ahol már nem érzem a bizsergést a kezdetektől.

Lehet várnom kell, de azt mondják, a nagy Ő majd jön és megtalál. Eddig még nem jött, de ki tudja, bármikor befordulhat a sarkon... :D

Addig pedig buli, tánc, pezsgő, napfény, strand.... és flört, flört, flört

Igen.

Megint készül egy pici számvetés, hogy mit is sikerült magamévá tenni az elmúlt pár év alatt kapcsolataim során.

Nos. Lehet szeretni egy olyan pasit, aki megszólalásig hasonlit Robbie Williams-re, sőt ha olyan rossz is még hozzá, mint maga Robbie... :D

Azt is megtanultam, bár csak  két leckéből, hogy a viz és az olaj nem keveredik. Kockafej illetve Keményfej (aki akar magára ismer) csak ideig-óráig tud kivetkőzni önmagából. És igen... számit a von aus haus, a suli, a stilus, az iskola, a magasság, a mélység, a közös program és közös téma, a közös jövő, a hasonló álmok.

Én meg megtanultam azt, hogy legfőképpen saját magamat nem akarom feladni.  Amiket én megálmodtam vagy amiről álmodok közel vannak a valósághoz. Na jó, némi fűszer is van bennük, mit a tánc, a zene, strand, napozás, mezitláb séta, macskákkal és kutyákkal haverolás... :D Flörtölés, néha egy-egy pohár bor vagy pezsgő, magassarkúban való billegés, vagy a röhögés a konyha padlóján :D

Vagy mint például most is. Leszakadt az ég, és kiálltam bikiniben a teraszra. Isteni volt.
Na jó... eszmét futtattunk. Elég is volt mára.

Eljött a kedvenc évszakom, végre süt a nap, kánikula van, egy kóbor felhó sincs az égen, rövidgatyó, rövid póló, naphemü :D

Este 9.00 óra van, még mindig meleg, isteni illat száll be a nyitott ablakon keresztül a kertből: a föld árasztja magából a napsütéses nap összegyűjtött illatát. Mennyei!

A konyhában pedig, ahogy belépek az ajtón, megcsap a frissen szedett eper illata,

mi keveredik a sárgadinnye isteni aromájával és az érett paradicsom szétdurranni készülő napsütötte pirossága gyönyörködteti a szemet.

Ja és persze itt eszem a fő nasit: friss zöldborsó "kabátjából" manuálisan kinyerve és szájba töltve :D

Na jó.. holnap pedig sütkérezés lesz ezerrel a napon...

ÉLJEN A NYÁÁÁÁR !!!!

"A nő attól lesz nő, ha az élete különböző területeit illetően büszke magára, mert mindent megtett, amit tudott és érzett."

Ezt teljes mértékben magaménak érzem.

"Written In The Stars"

I am here to tell you we can never meet again
Simple really, isn’t it, a word or two and then
A lifetime of not knowing where or how or why or when
You think of me, or speak of me, or wonder what befell
The someone you once loved so long ago, so well.

Never wonder what I’ll feel as living shuffles by
You don’t have to ask me and I need not reply
Every moment of my life from now until I die
I will think or dream of you and fail to understand
How a perfect love can be confounded out of hand.

Is it written in the stars
Are we paying for some crime
Is that all that we are good for
Just a stretch of mortal time
Is this God’s experiment
In which we have no say
In which we’re given paradise
But only for a day

Nothing can be altered, oh, there is nothing to decide
No escape, no change of heart, no any place to hide
You are all I’ll ever want but this I am denyin’
Sometimes in my darkest thoughts I wish I never learned
What it is to be in love and have that love returned:

Is it written in the stars
Are we paying for some crime
Is that all that we are good for
Just a stretch of mortal time
Is this God’s experiment {God's experiment}
In which we have no say {In which we have now say}
In which we’re given paradise {If only for a day}
But only for a day